A TATA, én Apukám egy évvel idősebb lett...

A legtöbb embernek van valakije, akire felnézhet, akit igazán tisztelhet, szerethet. Én már régen megtaláltam ezt az embert...

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!!

Párszor volt eddigi életemben az, hogy nem jutottam szóhoz. Ma elnémultam, és sokáig nem is szólaltam meg...  

Szóval: Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kis falu, abban egy kis iskola, és ott tanult, neveledett, okosodott egy drága csillagvirág. Vagyis a tanárai próbálták már 8 éve a jóra, a szépre okítani. Hogy, hogyse, egy nap fantasztikus ötlete támadt. Gyorsan meg is osztotta mindezt barátaival. Vicceljék meg az iskolásokat! Az ötletet pillanatok alatt tett is követte. Drága aranyfalatunk, akivel az elmúlt 8 évben csak gondjaink voltak, ismét bizonyította, hogy képes megújulni, képes olyant produkálni, hogy mindenkinek eláll a szava tőle. Pedig már „üdült” a szomszédos iskolában is, de sajnos visszakaptuk az „ajándékot”. Egy hasonszőrű kedves bogárkával – aki egy másik iskolát is boldogított időközben – tegnap délután végre is hajtották tervüket.  Az első megdöbbenés: egy nagyfiú a fiú WC-ben megfogta a kilincset, és enyhén szólva ürülékes lett a keze. De hát ez ugye, csak „ártatlan gyerekcsíny”, mondanák a törvényhozók. Kicsi leleményeseink azonban nem álltak meg ennél a pontnál. Pedagógus nénink seperc alatt kiderítette, hogy mi is történt. Az ötletgazda a klotyóban levetette a zokniját. Majd belesz@rt (hogy idézzem a kedves, drága gyermeket). Ezzel kimeszelték a falakat, egy bottal még a WC-ben talált maradékokat is kibányászták, ebből került a radiátorokra, ezzel sikerült szétverni a villanykapcsolót, innen jutott a kilincsre, meg a plafonra, meg mindenhova... Az egyik tanárunk rosszul is lett a látványtól.  Hihetetlen. Hihetetlen az, hogy hogy lehet valaki ennyire leleményes (az idióta szó miatt perelhetnek), ennyire kreatív (a vadbarom szóért is perelhetnek),  ennyire ügyes (nem is találok már szavakat)...

A szülőket természetesen rögtön hívattuk is. Csak azt sajnálom, hogy a takarító néni időközben (fél éjszaka) lesúrolta az egészet, mester bácsi kapcsolót cserélt... A szülők szégyenkeztek, a gyerekek vigyorogtak, folyamatban van az ügy... Mi meg várhatjuk, hogy mi lesz a következő lépésük kedves diákjainknak... Pedig azt hittem, már nem lephetnek meg... És hát az új törvény szerint ezért talán nem is jár magaviseletcsökkentés, mert senki nem sérült meg, meg a kár sem akkora, meg hát ugye, ez az ártatlan gyerekcsíny kategóriába esik... Vagy van valahol egy kiskapu? Megtaláltuk. 

Nem biztos, hogy a Neoton a kedvenc együttesem, de ez van.

a HIRDETŐTÁBLA

Ma járt nálunk a felügyelőség. Mi mást is ellenőriztek volna, mint a hirdetőtáblákat. És meglepő dolgokat találtak. Számunkra meglepőeket. Nekünk normálisakat. Mert a hirdetőtáblán volt, hogy mi lesz a könyvtárban, meg hogy az Új Kép folyóirat Tantárgyháló címmel versenyt rendez.  Általános iskolás gyerekeknek. És már Kishegyesről is nyert diákunk ezen pár évvel ezelőtt. Hát leszedették velünk a felhívást, mert nem az iskola a szervezője, és csak olyan dolgokat szabad kitűznünk, ami az iskolánkban történik, aminek mi vagyunk  a házigazdái...  És nem szabad kitenni a különböző középiskolák felhívásait sem, mert annak sem mi vagyunk a szervezői... Meg ha falunapi rendezvény van? Vagy esetleg Dombos Fest? Vagy a Zeneiskola koncertje? Mindenesetre majd küldik a jegyzőkönyvet... Az jutott eszembe, hogy tényleg milyen jó volt régebben, amikor még a rádió volt az úr, amikor még hirdetőtábla sem létezett... Csak a jó, öreg palatábla...

KABARÉ

A Szerb Haladó Párt elnöke (T. Nikolić), az Új Szerbia elnöke (V. Ilić) és a Szerbiai Demokrata Párt alelnöke (N. Popović) a szerb kormányfőnek átnyújtották a rendkívüli parlamenti választásokat követelő polgárok aláírásait. A képen az egymillió-egyedik elégedetlen polgár látható. (Forrás: Beta)

Nem vigasztal, nem is örülök, de tény, hogy nem csak nálunk van kabaré a választások körül. Tegnap Magyarországon meg Szudánban épp. Az este követtem a tudósításokat, az Országos Választási Bizottság ülésezését (pánikhangulat volt rendesen), a joghézagokról szóló vitákat, hogy akkor most kampánycsönd legyen vagy mégsem, hogy közöljék az eredményeket vagy mégsem... Azután majd lehet vizsgálni, hogy ki tévedett, lehet róla sokat cikkezni, lehet megszólaltatni szakembereket, nyilatkozhat mindenki... A végeredményen ez semmit sem fog változtatni...  Lehet sírni, lehet örülni. És két hét múlva újra szavazni... 

KÁVÉ

Nem is iszom a feketekávét... (A közeliek tudják is, hogy miért!) A nescafera szavazok, és azt is fogyasztom már vagy 10 éve. Szeretem Szabó Lőrinc verseit, és soha nem gondoltam volna, hogy egy kávéreklámmal is össze tudja valaki kötni... És ma van a költészet napja, ami valójában József Attila születésének évfordulója (105 éves lenne)... Meg ma szavaznak Magyarországon... Különben meg nyugodt vasárnap van.

VIGYÁZZ, KÉSZ, FŐZZ!

LIMARA Virtuális Kulináris Játékra hívta olvasóit. Ami nem verseny, ahol nincs győztes, ahol nincsenek nyeremények. Mégis sokan „játszották” már végig...

Témaként a gabonaféléket határozta meg. Bár van kenyérsütőgépem, meg sütöm is a kenyeret, meg sok kenyérreceptet lestem el tőle, mégsem kenyérrecepteket küldök. Ahhoz képest eléggé sokat fejlődtem, hogy amikor férjhez mentem, az Öcsikémtől kaptam egy könyvet: Szakácskönyv kétbalkezeseknek...

A hajdináról sokan nem hallottak még. Pedig még falunkban is lehet kapni a bioboltban!  Egészséges is, finom is. Mivel szeretjük a gombát, sikere is lett...

Gombás hajdina

Hozzávalók:

1 nagy pohár hajdina
20 dag gomba
2 nagy csésze víz
1 póréhagyma
vaj
só, bors, vegeta ízlés szerint

Elkészítés: Megmosom és összevágom a gombát (azért vágom nagyobbra, hogy látható legyen, mert Márk így szereti), kicsi vajra teszem. Pár percig kevergetem, majd felöntöm vízzel. Amikor forr, beleöntöm a hajdinát, sózom, borsozom, vegetázom, és alacsony hőmérsékleten addig főzöm fedő alatt, ameddig kásaszerű masszát nem kapok. Az apróra vágott póréhagymát vajon megpirítom. Ráöntöm a hajdinás-gombás „keveréket”, pár percig összefőzöm, és már tálalom is. Aki szereti, tejfölt is tehet bele!

Gombás sült köles

Hozzávalók:

15 deka köles
25 deka gomba
1 kis fej vöröshagyma 

3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
só, bors, vegeta - ízlés szerint

víz a főzéshez köles 1:2,5

1 tojás
1,5 dl tej
10 deka reszelt sajt
vaj

Elkészítése:

A kölest belerakom a csészébe, megmérem, hogy mennyi vízre is van szükségem hozzá (2 és félszer annyi víz kell). Felteszem főzni, sózom, borsozom, vegetázom. Amikor felforr, elkapcsolom alatta a villanytűzhelyet, a födőt félig teszem csak rá, és hagyom még egy 15-20 percig „pihenni”. Vajon pirítom az apróra felvágott fokhagymát, hagymát, majd hozzáadom a felszeletelt gombát. Amikor elpárolog a gomba „leve” sózom, borsozom.

Egy kis tálkában összekeverem a tojást, a reszelt sajtot (pl. Gouda) és a tejet.

Tűzálló edényt kivajazok, beleöntöm felét a kölesnek, következik a gombás-hagymás mix, majd ismét köles. A tetejére pedig ráöntöm a tojásos-sajtos  masszát. Előmelegített sütőben 200°C-on 25 percig sütöm.

Rántott hús mellé tökéletes, de csak úgy magában is finom!

Cukkini hajócska

Hozzávalók:

2 nagyobb cukkini
100 ml köles
250 ml víz
1 póréhagyma
kevés szalonna
50 ml növényi tejszín
kevés olívaolaj
mozzarella ízlés szerint – de lehet bármilyen reszelt sajt is

só, bors, vegeta ízlés szerint 

Elkészítés:

A kölest a vízzel felteszem  főzni, sózom, borsozom, vegetázom. Amikor felforr, elkapcsolom alatta a villanytűzhelyet, a födőt félig teszem csak rá, és hagyom még egy 15-20 percig „pihenni”. Hosszában félbevágom a cukkinit (de padlizsánnal is nagyon finom!), kivájom a közepét – csónakocskákat készítek, megkenem olívaolajjal, és előmelegített sütőben 200°C-on 30 percig sütöm (sütőpapíron). Az apróra vágott szalonnát kicsit megpirítom, ráteszem a picire vágott póréhagymát és kb. 15 perc múlva az összedarabolt cukkini belsejét is. Sózom, borsozom, majd mikor megfőtt, elpárolgott a cukkini leve, hozzáadom a kölest és a növényi tejszínt.  A csónakocskákba teszek egy kis mozzarella sajtot, majd a köleses masszát. 25 percre visszateszem a sütőbe. Amikor kész, a tetejére ismét mozzarella kerül. Ez elolvad, és már tálalható is!

Jó étvágyat!

ÖNCENZÚRA

Most öncenzúra következik,  a mondanivalóm törlöm.

Lassan indulok, mert gyászmise lesz a Mester bácsinkért, majd Szó-Beszéd gyűlés...

STRESSZOLDÁS...

A mai nap a stresszoldásról szólt. 

Tavaszi szünet ugye, a tanárnak nem tavaszi szünet, és ha már úgyis dolgoznunk kell, akkor már használjuk is ki hasznosan legalább. Tegnap és tegnapelőtt 35 kollégával együtt továbbképzésen vettem részt. Téma: Viselkedészavaros gyermekek, hiperaktív diákok. 

Ami tetszett: tanultunk kicsi újat, hogy ez hogy is néz ki elméletben, a "nagykönyvekben", pár gyakorlati tanácsot is kaptunk, hogy mivel próbálkozzunk az olyan gyerekeknél, akiknek a figyelmét az égvilágon semmi nem köti le, az egész napot együtt töltöttük, mindenki optimistán állt a dologhoz, sokat nevettünk, jókat ettünk... 

Ami nem tetszett: ez mind szép és jó, de a környékünkön nincs egy szakszolgálat, nincs egy defektológus, akihez elküldenénk a kisdiákokat, sok esetben a szülőket... És iskolánkban is van néhány (mindössze pár százaléka a fiataloknak) olyan gyerek, akivel nem tudunk mit kezdeni, akinél minden tudományunk csődöt mondott. Nem a csintalanokról van szó, mert én is imádom a "szeme sem áll jól" tanulókat, akik minden helyzetben feltalálják magukat, de nem szemtelenül, hanem bájosan-kedvesen magyarázzák el, hogy mit és miért tettek. Azokkal, akik folyamatosan már alsóban is káromkodnak, üvöltenek, rohangálnak az asztalokon (mindezt persze órákon is), közveszélyesek magukra is és másokra is, csődöt mondtunk. Mindannyian. És mindent megpróbáltunk már. A nagykönyvben leírtakat is. Semmi eredmény. Ezért kellene esetleg egy gyerekorvos, aki diagnosztizálná a hiperaktivitást, azután meg kezelné akár gyógyszerekkel is. Meg a szülőkkel is foglalkozna valaki. Hogy lássák már be, hogy csemetéjük nem egy angyal. Nem is azt várjuk el tőle, megelégednénk azzal is, ha másfél percet ülne a fenekén. 

Ma meg stresszoldásként Márkkal puzzle-t raktunk. Vagyis fejeztünk. Persze, ő rakta be az utolsót... Meg is ünnepeltük sikerünket, elsétáltunk fagyizni, és "meglestük" a mamáékat is... (És az iskolába be sem tettem a lábam!)

LOCSOLKODÁS

A mai nap a locsolkodásról szólt. Locsolkodókban nem is volt hiány... Nem is tudom lemosni magamról az illatokat, bárhogy is igyekszem... (És azt hiszem az idén először esett meg, hogy nem öntöttek nyakon egy vödör vízzel vagy szódásüvegből nem spricceltek le... Nem mintha hiányozna!) A felnőtteknek egy kis itóka is járt a festett tojás mellé... Márk is meglátogatta a mamákat, az ismerősöket, a lányokat az osztályból, a lányokat nem az osztályából... Tele is lett a táskája piros tojással, csokival... Engem a nap folyamán többször is „megkörnyékezett”, várva, hogy díjazom az igyekezetét. Mindig új versikét is mondott. A kedvencem:

Biciklivel érkeztem, 120 métert fékeztem,

Márk vagyok, szép és laza,

kapok piros tojást? Vagy húzzak haza?

(Mondtam is neki, hogy itthon van... Hova is húzna...)

A délután folyamán pedig egy gyönyörű húsvéti koncerten voltunk a suliban. Fellépett az iskola énekkara, zenekara, a Zeneiskolás gyerekek... Szép egy óra volt. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi tehetséges diákunk van... (És még hányan nem is léptek fel!) Ilyenkor olyan jó igazgatónak lenni, büszkélkedni velük, hogy ők a mieink! 

HÚSVÉT

Az utóbbi napokban és a következőkben is minden a húsvétról szól. A nyusziról, a kalácssütésekről, a böjtről, a pattogatott kukoricáról, a halászléről, a tojásfestésről, a sonkafőzésről, a családi ebédekről, a feltámadásról, a pihenésről, a szentmiséről, a locsolkodásról. Az idén egy napra esik a pravoszláv és a keresztény húsvét is, egy hétig a suliban is tavaszi szünet van.  

És már az első sms is megérkezett:

Rügyezik az erdő, virágzik a táj,

A körtefán dalol egy kismadár.

Hangja halk. Hallani alig lehet,

Azt suttogja Nektek:

Kellemes húsvéti ünnepeket!