Iskolanapunk november 22-én van. Ady Endre születése napján. Ebből az alkalomból az iskolánkat szerető emberek ajándékokkal halmoznak el bennünket. Van, akitől pénzt kapunk, van, akitől virágot és van, akitől könyvet. Ma egy könyvbemutató helyszíne volt Galériánk. Dr. Virág Gábor Kishegyes iskolatörténete című kötete is azt bizonyítja, hogy az Ady Endre KÁI-nak van múltja, jelene és az itt dolgozók tudják: jövője is.
Gabi bácsi meglepetésként Andrea zongorajátékát kapta. Eredetileg Márk fuvolázott volna - de eltörte a kezét -, majd második variációként Noémi zongorázott volna - de ő meg délutánra belázasodott. Nem maradt más hátra, Andrea "repült" haza Szabadkáról, és az utolsó pillanatban landolt is. Magyarázatként: mindhárman az unokái. Természetesen többen méltatták a könyvet, felléptek diákjaink, Németh István író (falunk szülötte) humorosan közelítette meg a dolgot. Annyian voltak, hogy még pótszékeket is kellett hozni! (Nagy szó!!!)
Az egyik méltatásnál a következő kis "tanmese" jutott az eszembe:
Nyuszika ül az erdő
szélén egy bokor tövében, és irkál valamit. Arra megy a Róka, és megkérdezi:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- A szakdolgozatomat
írom arról, hogy „A védtelen kicsiny erdei növényevők hogyan védhetik meg
magukat a nagyobb, vérengző erdei ragadozókkal szemben”.
- Ne vicceljél mááá!
Na, gyere csak be a bokorba, mindjárt megmutatom neked, hogy milyen hülye témát
választottál! - mondja a Róka.
Be is mennek a
bokorba, s nem telik bele fél perc se, s a Róka sikítozva, félholtra verve
csúszik ki a bokor alól… Nyuszika kijön, visszaül a bokor tövébe írogatni. Arra
megy a Farkas, és kérdezi:
- Mit csinálsz
Nyuszika?
- Éppen a szakdolgozatomat
írom arról, hogy „A védtelen, kicsiny erdei növényevők hogyan védhetik meg
magukat a nagyobb, vérengző erdei ragadozókkal szemben”.
- Jaj, Nyuszika
hogy lehet ilyen hülye témát választani?! Na gyere be a bokorba, majd megmutatom,
hogy milyen rosszul választottál!
Vele is bemegy, s
nagy vinnyogások, kiáltások után, fél perc múlva már a Farkas is azon van, hogy
mihamarabb eliszkoljon még bokor környékéről is…
Nyuszika leporolja magát, s visszaül a helyére írogatni.
Arra megy a Medve, meg is látja Nyuszikát, s őt is elragadja a kíváncsiság:
Arra megy a Medve, meg is látja Nyuszikát, s őt is elragadja a kíváncsiság:
- Mit írsz olyan lelkesen,
Nyuszika?
- Szakdolgozatot
arról, hogy „A védtelen, kicsiny erdei növényevők hogyan védhetik meg magukat a
nagyobb, vérengző erdei ragadozókkal szemben”.
- Ha-ha-ha! Még
ilyen szerencsétlen témaválasztást! - kiált fel a Medve. - Na, gyere csak be a
bokorba Nyuszika, megmutatom, hogy mennyire nincs igazad!
Ők is bemennek a
bokorba… Hatalmas csetepaté és üvöltések után, egy percen belül, a Medve is,
bőrét mentve menekül a bokor alól. Nyuszika megjelenik, s az Oroszlán dugja ki
a fejét a bokorból:
- Látod Nyuszika?! Nem az a fontos, hogy miről írod a dolgozatodat, hanem az, hogy ki a mentorod!
- Látod Nyuszika?! Nem az a fontos, hogy miről írod a dolgozatodat, hanem az, hogy ki a mentorod!
Különben laza, spontán est volt. Nyilvánosan is köszönet érte.
Ja, és a Rómeó és Júlia folytatása következik:
