JÖTT A JÉZUSKA!

És érkezett a Jézuska! És teljesítette Márk kívánságait... Hozta a kedvenc csokit (Životinjsko carstvo), az édességcsomagot, az MP4-et. Vali mamáéknál is tudta, hogy mi kell ennek a gyerekeknek: Manchesteres Owen mez! És finom volt a halászlé... A Jézuska még azt is tudta, hogy én túrós csuszával szeretem (meg szalonnapörcökkel)! A kalács sem maradt ki. Igaz, most nem Anyu készítette - gipszelt kézzel csak nem lehet -, hanem a barátnői sütögettek neki, nekünk... Köszönet érte!

KARÁCSONY

Eddig minden évben 24-én állítottam fel a karácsonyfát. Az idén azonban változott a helyzet. Már 3 napja csillog-villog a „sárga szobában”. Az oka pedig nagyon egyszerű. 26-án megyünk sielni (már aki fog), és legalább addig élvezzük a karácsony hangulatát. És minden évben gondban vagyok a mű és élő fa kérdésében. Vagyis a töves és a mű jöhet számításba. Vagyis most műfenyőfánk van. Bár, nem szeretek semmilyen mű dolgot. De a fenyőfát meg sajnálom. Főleg egy haldokló növény látványát. Sajnálom, hogy kivágják egy hét (most meg nálunk csak 2 nap) örömért, hogy érezzem(zük) az illatát... De illat szempontjából most meg a narancsba duggatott szegfűszeg a nyerő... Szeretem. A műfenyőt meg nem tudom megszokni. De arra is ráakaszthatjuk a piros és sárga díszeket (pár éve már megvásároltam a karácsonyfadísz-kollekció alapdarabjait), meg a kínai (minden évben tönkremenő) égőket, meg a csomagok is alákerülhetnek, meg nem hullik le, meg fontos, mert a gyerek szempontjából meg fontos a karácsonyfa. Lehet, hogy ez egy kicsit illúzióromboló, de ez van. És tudom, hogy nekünk mekkora élmény volt gyerekkorunkban. Bár a fehér karácsonyok maradtak meg az emlékeimben, a szánkóval való hazaérkezések a nagyitól, az öröm, az együtt töltött esték, napok, a hintaló, a logikai játékok, az elmaradhatatlan pizsama, a kedvenc csokijaink, a walkman...

Akkor jön még az ünnepi menü. A jó szokásokon nem változtatunk. 24-én anyuéknál bableves meg mákos guba, este a hallé, 25-én meg a másik mamánál ebéd. Én meg rittyentettem egy kis baklavát (mindenki szereti, meg el is fogy). Szóval nem lehet rámfogni, hogy túlzásba esnék a karácsonyi sütés-főzéssel. Bár nem esne nehezemre...

Időben becsomagoltam az ajándékokat, végre nem az utolsó pillanatra hagytam... Már rejtekhely szempontjából is leleményesnek kellett lennem, mert Márk mindenhol mindent megtalál... Főleg, ha keresgél is már napok óta... Többször mondta, hogy tudja, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de azért még mindig hisz a csodában valahol...

És mindig bajban vagyok ajándékozásilag, mert mindenki mindent megvesz magának, amit szeretne. És különben is mostanában a karácsony az ajándékozásról szól. Pedig nem arról kellene. És akiket szeretünk, azt egész évben szeressük, egész évben ajándékozzuk meg a figyelmünkkel.

Azért az nagyon jó, ha az embernek vannak olyan barátai, akik karácsonyra vesznek nekem egy doboz ferrerot, utána azon gondolkodnak, hogy ez így azért kevés, kellene mellé tenni még valamit, és akkor vesznek még egy doboz ferrerot...