Január 27-én
ünnepeljük Szent Száva napját, akit az iskolák védőszentjeként tartunk számon.
Szent Száva 1175 és 1235 között élt. Sokoldalú tevékenységet folytatott az
egyházi életben valamint a kultúra terén. Sokat tett a középkori feudális Szerbia
felvirágoztatásáért állami, kulturális és szellemi szinten. Valójában apja,
Stefan Nemanja, nagy szerb zsupán munkáját folytatta, amely az országban
uralkodó viszonyok rendezésére irányult. Apja udvarát 18 éves korában hagyta el,
a Szent hegyre ment szerzetesnek, ott kapta a Száva nevet. Öt év után apja is
belépett a szerzetesi rendbe. Felépítették a Hilandar nevű kolostort, amely a
szerb egyház egykori leghíresebb iskolája lett. Később a szerb pravoszláv
egyház első érseke lett, ezen kívül diplomata és politikus, író és törvényhozó,
irodalom- és művészetkedvelő, egyházi és állami szervező, irányító, kórház- és
iskolaalapító. Az 1841. január 13-i törvény rendelete alapján Szent Száva napja
kötelező iskolai ünnepély lett.
Mi is megünnepeltük
az iskolák számára kötelező ünnepet. (Tanítás nem volt. Az ünnep az ünnep.) A
szerb kultúrában, szerb családoknál a legszentebb hagyomány a slava. Minden
családnak van saját szentje, és a szent napján ünnepelnek. Összegyűlnek a
családfő házában az egész rokonsággal együtt. Erős a „fiú-kultusz” vagyis
magától értetődik, hogy az új családban a férj védőszentjének tisztelete kerül
előtérbe (természetes dolog, hogy az asszony is ezt ünnepli a továbbiakban). És
a legidősebb fiú viszi tovább a hagyományt. Ha egy család fiú utódok nélkül
maradt, a családfő a keresztelői gyertya őrzését, a család gazdaságát, a
családi védőszent tiszteletét a vejére is rábízhatja. Tényleg kitesznek
magukért: malac, kecske, birka, minden ami szem-szájnak ingere, megtalálható az
asztalon... Elmaradhatatlan a kalács, bor, a védőszent ikonja. És ha egyszer
meghívnak, akkor a következő évben illik ismét megjelenni, mert elvárják, hogy
tiszteletüket tegyük. A családfő fogad bennünket (tapasztalatból beszélek),
ajándékot is illik vinni (kávé, ital elég). És érdekesség: nincs meghatározott
időpontja a látogatásnak, egész nap mehetnek az emberek, ki mikor ér rá.
Alkalmi kis
műsorral készültünk szent ünnepünk alkalmából, 3 pap (pravoszláv, református,
katolikus) áldotta meg iskolánkat. Az iskolának KUM-ja (keresztapja?, mecénása?,
védnöke? – általában az utóbbit használom a szövegeimben) is van. És ajándékot is hozott. Egy laptopot
kaptunk (jövő héten már az idegennyelv tanárok igénybe is vehetik...).
U.i.: a szerb
kollégáknak, kolléganőknek szabadnap jár a családi védőszent ünnepén (szerbiai
törvény). Ebből sosem volt vita. És a magyar nyelven oktató tanárok is találnak
maguknak egy napot az ünneplésre... És ebből sem volt vita.
