Én is kaptam... És én mosolyogtam...
Kattints rá!
http://hirek.eso.tv/?code=1854547d5bf3bb7335a77e775ab04e19
2009. december 21., hétfő
Öcsike
Mi is a szeretet? Magatartásforma. Viszonyulás valakihez. Sokféle
szeretet létezik. Hazaszeretet, anyai, apai, szülői, isteni, emberi, állati, igazi,
ál, gondoskodó, baráti, testvéri. Van, amikor úgy érezzük, az egész világot
szeretjük. Van, amikor meg saját magunkat sem.
És az is igaz, hogy a
családunk adott. A barátainkat meg mi választjuk. De kevés barátság tart egy
életen át. A baráti szeretet sokszor fellobban, majd kialszik. És már mi sem
tudjuk, hogy miért nem működik tovább… A testvér meg mindig testvér marad.
Akkor is, ha sokszor volt “testvérháború” az asztal alatt… Mert sok erő kellett
hozzánk. És sok türelem.
Amikor megszületett, nem
éreztem magam trónfosztottnak. Nem éreztem azt, hogy engem már nem szeretnek.
Hiszen öt évig csak én voltam. És nem jutott kevesebb figyelem rám sem, még ha
osztozkodnunk is kellett a dolgokon. Testvériesen feleztünk. Néha ő kapott
többet, mert ő a kicsi. Néha meg én, mert megszereztem. Ma is látom magam
előtt, amikor 1976 decemberében egy gólya “állt” az előszobában. Papírból volt.
Csőrében meg egy levélkét tartott: Megérkezett Öcsike! Szeresd nagyon!
És én szerettem. Még akkor
is, amikor mindig elárult, hogy nem tanulok, meg buli van délelőtt, amikor
anyuék dolgoznak, meg hogy cigiztünk, meg hogy éppen kivel beszéltem telefonon…
Csak éppen nem tudtam akkor kimutatni.
És ma eszembe jutottak a gyerekkori
szánkózások a nagyhegyen, a nyaralások, a focisikerei, az újévi “koncertjeink”,
hogy kamaszkorunkban már nem árultuk el egymást, a búcsú felejthetetlen hajnala,
a pesti kiruccanások, majd a szegediek, a U2 folyamatos hallgatása, barátnői
sorozata, hogy mennyi ideig vártam, hogy bemehessek én is a fürdőszobába, hogy
vannak közös titkaink…
De jó, hogy van. Még ha
messze is. Mert tartozunk valahová. Egymáshoz. És ez egyfajta biztonságérzetet
ad. Hogy van. Hogy vagyunk egymásnak. Hogy gondolunk egymásra. És hogy
számíthatunk egymásra. És most, a születésnapján nem tudom megszeretgetni.
Pedig szívesen megtenném…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
