Októberben
jár le az igazgatói mandátumom. A pályázatot azonban még júliusban ki kell
írni. Vagyis még van 4 hónapom, hogy eldöntsem, mit is szeretnék. Őszintén, én
sem tudom. Sok minden szól az újrapályázás mellett, de sok minden szól ellene
is. Nem tudom. Az az egy biztos, hogy a
suliban nem lesz tovább munkahelyem, mert a törvények értelmében felvettem
meghatározatlan időre egy magyar szakos tanárt. Ez van.
Az
is tény, hogy jó időben vezetem a sulit, sok pályázatot nyertünk, sok mindent
szépítettünk, újítottunk az iskolán. És többes számban kell beszélnem, mert egy
jó csapat áll a hátam mögött. Olyan emberek, akikre számíthatok, akikkel együtt
nevetünk, akikkel együtt sírunk. Akikkel öröm együtt dolgozni a
különbözőségeink ellenére is. És a gyerekeket is imádom. Meg a pörgést, hogy
mindig történik valami, sosincs két egyforma eset. De minden nap történik olyan
dolog is, ami miatt elgondolkodom, hogy megéri-e ez nekem? Hiányzik ez az
életemből? Az idegeskedés, a nem alvás, a nem evés. És akkor jön, hogy eszemben
sincs még egyszer megpályázni az igazgatói „fotelt”.
Közben
azért álláshirdetéseket is böngészek. Meglepődtem, hogy az egyik hirdetésben
feltétel volt, hogy az illető legyen sportos. Azt pl. nem kérik, hogy esetleg
értsen a szakmájához, valamilyen szaktudása legyen, megbízhatóság, pontosság
még véletlenül sem szerepel... És különben is mit jelent az, hogy sportos? Úgy
öltözködjön az ember? Sportos stílusban? Vagy szabadidejében sportoljon? Vagy
kisportolt alakja legyen? És ezt hogy lehet bizonyítani? Elég, ha csak
elmesélem, hogy minden este hasizomgyakorlatok végzek, meg 5 km-t futok
reggelente? Vagy ezt tudományosan is bizonyítani kell? Szemtanúkkal esetleg
vagy felvételekkel? Különben meg, munka után csinálhatom azt, amit szeretnék?
És gondolhatok a képzőművészetről, irodalomról meg a sportról meg a füsti
fecskék életéről amit szeretnék?
Nos,
szóval, vannak érdekes álláshirdetések. Különben meg fogászati technikust
kerestek. Sportos fogászati technikust. Bevizualizáltam. Nem mintha szeretném
megpályázni, csak na. Apróhirdetéseket is imádok olvasni, még ha nem is
szeretnék venni semmit...
És találtam két sportos emberkét, akik akár hegedülhetnének-zongorázhatnának-énekelhetnének is a fúrások, tömések közben...
