Az élet nem közönséges futóverseny hanem váltófutás. Rengeteget számít,
hogy az elöttünk futónak mekkora az előnye, amikor átvesszük a kezéből a
stafétabotot – rémlik valahonnan...
Amikor lehetőséget adtak az
életre, amikor egy nem túl átlagos életkezdéssel elősegítették fejlődésemet,
tapasztalataim és bölcsességem gyarapodását, amikor elviselték a hisztirohamaim
(nem is hiszem el, hogy volt ilyen), amikor a Morgót kaptam, amikor testvért
kértem, amikor elhitették velem, hogy Öcsikét a gólya hozza, amikor úgy
affektáltam, mint az óvó nénim, amikor az első szavalóversenyem megnyertem,
amikor zongorázni akartam - és amikor már nem annyira, amikor az osztályfőnököm
felpofozott - és amikor otthon is kaptam (és nem érdemeltem meg!!!), amikor
dicsértek és amikor szidtak, amikor hepatitis B vírusos lettem (meg a kórházban
még A is), amikor vakbél-nélküli lettem, amikor ping-pongoztam, amikor
kamaszodtam, amikor szertornáztam, amikor szerelmes lettem (majd kiábrándultam),
amikor megint szerelmes lettem, amikor megróvót kaptam, amikor súgtam, amikor
lógtam, amikor haragudtak és én is haragudtam, amikor beszélni akartak a
fejemmel és én nem hallgattam, amikor csavarogtam, amikor hazudtam, amikor
igazat mondtam, amikor szívtam, stoppoltam, amikor csak úgy elvoltam, amikor
nem segítettem, amikor lázadtam, amikor egyetemre indultam (majd Brazíliába),
amikor dolgozni kezdtem, amikor férjhez készültem, amikor szültem, amikor
neveltem, amikor jól állt a hajam és amikor nem, amikor nem tudtam normálisan
felöltözni, amikor leráztam őket, amikor csak úgy telefonáltam: SOS! Gyertek!
Csak Ti segíthettek! – mindig számíthattam rájuk...
Most leléptek
(kiszellőztetik a fejüket tőlem), elmentek megünnepelni a házassági
évfordulójukat. A negyvenhatodikat (46)! De holnap már érkeznek is, és én
ünnepélyesen fogadom, hogy továbbra sem hagyom, hogy nyugodtan üljenek,
szervezni fogom a napjaikat (persze mindent az utolsó pillanatban), és
hallgatni fogom: Nem igaz, hogy ezt 1o perccel előbb nem tudtad!
Tudjátok, hogy nem
cserélnélek le benneteket! És remélem, Ti sem engem...
Örömtáncot járnék, ha tudnék...
