HALOTTAK NAPJA

  

     Kivittük a temetőbe a virágokat. Sok ismerőssel találkoztunk. Olyan emberekkel, akiket már évek óta nem láttam. Hazajöttek külföldről, vidékről... Virágot raknak a sírokra, mécsest gyújtanak, emlékeznek...
     Engem nem zavar (mint egyeseket) a gyerekzaj, hogy folyamatosan megállítanak, hogy mindenkivel beszédbe elegyedünk, hogy csigalassúsággal haladunk, hogy órákat töltünk így a temetőben... Évközben rohanunk eleget... Márknak meséltem a tatáról, a dédikről, a hozzátartozókról, akik már nincsenek, akiket nem is ismert... Megérdemlik, hogy továbbéltessük őket különböző történetekben! És amikor hazaértünk, előkerültek a fényképalbumok is, a régi fényképek...

     Amit ők tettek, gondoltak, létrehoztak, annak mi is részesei lettünk...

     Őszi szünet van! Hurrá! Én is örülök, nem csak a gyerekek! Tegnap a suliban a polgári csoport Halloween disco-t szervezett... Ahogy illik, mécsesekkel, töklámpásokkal... A sarokban nálam is világít a narancssárga kivájt vigyorgó Jack! Hátha nálam megtalálja nyugvóhelyét! És Márknak is meséltem a lámpás történetét. Jack egy részeges bácsi volt. Az ördög megígérte neki, hogy a lelke nem jut a pokolba. Annyira viszont nem volt jó, hogy a mennyországba kerüljön. Az ördög egy széndarabot nyomott a kezébe, amit ő beletett egy marharépába lámpásnak.  Azóta is keresi nyugvóhelyét. Mi már nem marharépában, hanem tökben gyújtunk gyertyát.

R É T E S 

     Az este kedves vendégeim érkeztek. Meglepetésvendégek. Én meglepődtem, ők meg azon lepődtek meg, hogy a TV Paprikát néztem. Most egy spanyol sorozat jobban illene hozzám? Nem hinném. Különben szeretek főzni, sütni. Szerencsém is van, mert férjem főzőtudománya sem utolsó! Sőt, nehéz bevallani, de mesterszakács. Hetente többször meglep ebéddel, vacsorával... De azért kínai konyhában, baklavában, suhajdában, kuglófban, toffifees muffinban, kinder tortában, sós finomságokban verhetetlen vagyok! Az este is produkcióztam egy kis túrós-sós-rétest... Mind elfogyott! Jelent valamit! Eredeti Anyukám recept! Egyszerű elkészíteni, meg még a mélyhűtőbe is be lehet tenni váratlan pillanatokra... Szeretem az ilyen kajákat, ami után még mosogatnivaló sincs sok... Mixerrel összekeverünk fél kg túrót, 1 joghurtot, fél tejfölt, 1 dl ásványvizet, 1 kanál olajat, 1 tojást és 1 kiskanál sót. Két levél rétestészát megkenünk túrós finomsággal. Erre jön megint 2 levél rétestészta, majd finomság... És ezt így kell folytatni, míg el nem fogy. Én két rudat készítek ebből a mennyiségből... Kb. egyujjnyi vastagra felvágjuk, és már mehet is a sütőbe... Vagy a mélyhűtőbe...

A zene? A zene magával ragad, kikapcsol, elgondolkodtat, 
megnyugtat vagy felpörget... 

Amire szükségem van. Igazából hangulatfüggő...

K E N Y É R

                              

     Ma a bioboltban is jártam. Van belőle kettő is már kis falunkban! Vettem magvakat (tökmag, hajdina, szezámmag, lenmag) Ez sült ki belőle! Kezdődhet a vacsora!

K E L L ott fenn egy ország

      Rendszeresen látogatjuk tanító néninket, aki nagyon beteg... Egy kemoterápián és sugárkezelésen már túlesett... Hétfőn újabb kemoterápia vár rá... 42 éves...

szomorú K I S F I Ú

     Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy. Nem én találtam ki, ősi kínai közmondás. És az is eszembe jutott ma, ha ránézünk egy gyerekarcra, sok mindent láthatunk. Már ha látni akarunk... És egy pedagógusnak nem csak néznie, látnia is kell! Annyi szerencsétlen sorsú gyerek jár az iskolánkba... Kevés olyan kisdiákunk van, akik boldog gyerekkort tudhatnak magukénak. Alapdolgok: a szülők együtt élnek, jól élnek, tisztelik, szeretik egymást, nincs agresszió, lelki "terror", szerető a háttérben, egyikük sem alkoholista, dolgozik mindkettő, pénzük is van... Születési hibám, hogy mindig mindenkit megsajnálok... Az igazgatói irodámban nem egyszer sirattunk már meg gyereket... Nem is kétszer... Ha rossz magaviselet miatt "raportra" jönnek hozzám, elkezdünk beszélgetni, pillanatok alatt megnyílnak... És mesélnek... És legszívesebben hazahoznám őket! Szörnyű, hogy mi mindent kell otthon átélniük! Sokuknál a táplálkozás is hatalmas probléma...                            

     Pedig mit adhatunk gyerekeinknek? Gyökereket és szárnyakat!

    Márk fociedzésen volt. Fél 8-kor fejeződött be. Sötét van már, megvártam... És ő javasolta, hogy vigyünk haza egy kisfiút, mert fél. És érte senki nem jön. Anyuka dolgozik, bátyja középiskolás, apuka pedig a szeretőjével romantikázik. A kisfiú sírva fakadt, amikor megérkeztünk a házuk elé. Nem akart bemenni. Minek? - kérdezte. Senki nincs itthon... És 8-ig, még nem érkezett anyukája beszélgettünk. És játszottunk... Ország - várost. És megdicsértem, hogy milyen ügyes! És újra sírás következett... Hogy őt csak szidni szokták, hogy csak kiabálnak rá... Pedig tündéri kiskölök, 1o éves...

     Örülök, hogy volt szép fél óránk együtt... Megérte.

K E D D - piaci nap

      Büszke vagyok magamra! Két nap alatt mennyi mindent kreáltam! Hát igen, türelmetlen vagyok, pedig nagyon sokszor számolok magamban! (Néha 1o-ig, néha 1oo-ig!) Lassan megtanulok hallgatni... De még most néha előbb jár a szám, mint kellene... Türelmetlenségem: most akarok mindent, rögtön! Ezt is felrakni, azt is feltenni a blogra... Persze, nem lehet... És őszintén, nem is tudok dolgokat... Végül is, nem vagyok én informatikus! Csak fizikus! És magyartanár. És saját bloggal rendelkező Valaki! De kegyetlenül örültem, hogy még a zene is megszólal, ha valaki rámkattint... Nem biztos, hogy ezt szerettem volna, de lecserélni még nem tudom.... (A pocsolyába léptem c. szám jobb lenne most.) És nem biztos, hogy a csillogó-villogó képek is az én stílusom tükrözik, de ezzel sem tudok még mit kezdeni!  

         Bevallom őszintén: van egy kis segítségem. Vagyis Nagy segítségem...  Angol tanító nénit elég sokat zargattam az elmúlt két napban... Sms, telefon, élő közvetítés. De ő türelmes velem. Türelmesen old meg mindent. Minden kérdésemre válaszol... És megállapította, hogy jó csapat vagyunk mi együtt! Valójában szerencsém is van. A suliban is van egy jó kis csapat, mindig lehet számítani egyes emberekre... Legyen az pályázatírás, legyen az gondok megoldása, vagy csak lelki támasz... Másként nem is lehetne!

       A suliban zajlott az élet. Reggel korán már pályázatírásról hallgattunk előadást, azután a HK-ben folytattunk beszélgetést, hogyan is lehetne elterelni a forgalmat az iskola környékéről... Megoldás is született a problémára... Egy verekedés, telefoneltűnés is belefért a mai napba... Anyukámékat is meglestem - Vali mama is a blogomról követheti ezentúl a kicsi lányával történteket... És néha lelkiismeret-furdalásom is van, hogy nem beszélgetek eleget velük, nem számolok be mindenről... Talán nem is kell mindenről... Csak idegeskednének...

         Nem mérlegelek... Úgy jó minden, ahogy van... Pedig tipikus mérleg nő vagyok...

  

Ha a hétfő ilyen...

     Mosolyogva, vidáman mentem be a suliba... Egészen 1o óráig minden ok is volt. Pedagógus nénivel   dolgoztunk, terveztük, hogy mikor legyenek az osztálytanácsi, tantestületi gyűlések, mi legyen a novemberi uzsonna... Közben  a jogásszal egyeztettük, hogy mi is lesz, ha bennünket is támad a H1N1... Kellett készíteni egy akciós tervet! Tökéletes összhangban működtem mindenkivel... Illatfelhő a suliban, takarítónők elemükben voltak (mosták a függönyöket, ablakokat tisztítottak, söprű folyamatosan a kezükben...)

    És akkor érkezett Szülő 1. Macedóniából. 3 csemetéjével. Ami nem is gond, hiszen emelkedik a gyereklétszám - már 516-nál tartunk! De viszont nem beszélik a gyerekek (3., 4. és 5. osztály) se a szerb, se a magyar nyelvet... Más nyelven meg nem oktatunk... A bizonyítványaikat pedig honosítani kell - külföld már Macedónia... Újabb kihívás! De én szeretem a kihívásokat! Imádom, ha valamit meg kell oldanom!

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta." - mondotta vala Woody Allen. Tehát nem is töprengtem a dolgokon! Akció indult! Honosítás folyamatban... Már a tapasztalatok is jelen vannak a boszniai, magyarországi, franciaországi bizonyítványok honosítása után... Mit nekem egy Macedónia!

        Szülő 2. Állapotos. 4. gyerek. Ez mind szép és jó, csak a már meglévő hárommal sem törődik. A tetvek, bolhák családtagok. Nem is irtja őket... És nem is hajlandó... Neki így tetszik! Meggyőztem, hogy nekem meg nem. És hát a többi gyerek érdekében igenis kutyakötelessége rendezni a csemeték hajcsimbókjait!

     

     Tanár 1. Minden óráján gond van. A gyerekek kijárkálnak órákról. Megbeszéltük, hogy tovább nuku mászkálás. Nincs cipőbe vízöntözés, nincs verekedés...

    Szülő 3. Gondok a kicsi lányával, bántják, kiközösítik az osztálytársai... - osztályfőnök, pszichológus kezeire bíztam anyukát...

     Tanár 2. Nem stimmel a fizetése. Nem is stimmelhet, mikor nem jól adtuk össze az óraszámait. Sűrű bocsánatkérések közepette javítottunk... Igen, már megtanultam, hogy a másiknak is tudni kell igazat adni...

     Tanár 3. orvoshoz kell vinni az egyik kisdiákját. A nyakán mindenféle csomók jelentek meg... Mivel a sulinak autója nincs, saját kocsi felajánlása megtörtént.... Szerencsére semmi komoly...

       Kisfiú 1. Elloptak tőle még pénteken 5oo dinárt. Az elkövetőket még akkor sikerült kinyomoznom, de a pénzt időközben már elköltötték. Mára nem hozták a megígért pénzt. Becsszavukat adták, hogy majd holnap... Én hiszek nekik!

      Tanár 4. Szüneten egy kis elsős nekiesett a csatornának, szétvágta elég csúnyán a kezét. Egészségház újra - ide már én vittem. Bátor kiskölök, szeme sem rebbent, mikor kezelésbe vették...

     És közben volt még egy hisztériás, egy nem tanuló, egy sok intős...

     Kicsi fiam házija, néptánca, hitoktatás magyarázata, férj meghallgatása, égőcsere, zenehallgatás, kenyérsütés, vasalás, skype-olás... És mi lesz még? Akár múzsa is lehetek...

     

Én sem tudom, mit vállaltam, amikor megpályáztam az igazgatói "fotelt"... Adósságok, bírósági perek sorozatát kellett kibogoznom... És a "fotelt" egyáltalán nem találtam kényelmesnek! És azt is tudom, hogy pár év múlva senki sem veregeti majd meg a vállam... De azt mondom, 3 év igazgatóskodás után, hogy megérte! Igaz, kaptam hideget - meleget... Kaptam magas labdát és alacsonyan repülőt... De: "Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után..." (Antoine de Saint-Exupéry)