Unatkoztam...

Unatkoztam. Mit csináljak?

Márk már ilyent kért szülinapjára... Pedig hol van július! És az sem zavarná, ha nem lenne rajta semmi Manchester-es... Csak az íze ilyen legyen!

És ahogy készült: 8 tojás sárgáját kikevertem 8 deka cukorral. Ehhez tettem még 8 evőkanál vizet. 8 tojás fehérjét szintén 8 deka cukorral habosra mixereltem. (Szeretem az ilyen egyszerűen megjegyezhető dolgokat…) A sárgájához kevertem 20 deka lisztet és 1 sütőport, majd a keményre felvert fehérjehabot is hozzátettem. A felét egy kapcsos kerek tepsibe öntöttem (persze a sütőpapírra), a másik felébe 4 evőkanál Nesquik-et tettem. Mindkét piskótát 180 fokon megsütöttem.

Kallódott itthon egy fehércsoki. Senki nem kívánta meg. Ezt 1 deci vízzel összefőztem, és a fehér piskótára locsolgattam. (Nehogy megfulladjon bárki is a piskótától!) 10 deka mogyorót megpirítottam, kicsit durvábbra daráltam, ezt rászórtam. Egy csomag vaníliáspudingot megfőztem, ez is rákerült. Jöhetett a Nesquik-es piskóta. Ehhez stílusosan csokit olvasztottam fel, 1 deci vízzel keverve. Meglocsoltam. A következő réteg ismét pörkölt mogyoró.  Jöhetett a csokispuding. A tetejére tejszínhab került. Dekorációnak meg szintén pörkölt mogyoró. Isteni! 

A kosár meg a LINO LADA

Megkésett születésnap ünneplés volt ma este. Juditka nagyon ügyes. A kosarakat saját kezűleg készítette. És a kosárban található finomságoknak is lesz helye. Bár a hájamnak nem tesz jót, de megér ennyit a történet... És a LinoLada... Imádom. A Kinder Lada-ra emlékeztet, ha valaki még érzi az ízét! Annak idején, amikor hetedikes koromban kórházban voltam, akkor anyuéktól csak ezt kértem... Plazma keksszel valami fantasztikus! Csak azután a doki nénik letiltottak róla. És a mai napig őrzöm a leveleket, amiket a kórházban kaptam az osztálytársaimtól, barátoktól... És pontosan tudom, ki hívott fel, ki jött el meglátogatni... (Hogy mik nem jutnak eszembe a Lino Lada-ról...)

Ez Miki ajándéka volt... Természetesen kolbász található benne...

És a kosárban meg az az érdekes - nem tudom, mennyire látszódik -, hogy a kosár papírból van... 

Közben meg néztük a Megasztárt, és szurkoltunk Kökény Attilának...

A jó és a rossz - Mínusz és plusz

Azért minden napra jut mostanában nekem jó dolog is, meg rossz dolog is. A rosszakról nem igazán beszélnék, a jóról meg bármikor. A Határtalanul alapítvány is felfigyelt ránk. És segíteni szeretnének  nekünk. Felhívást is közzétettek. És nagyon rendesek voltak a kelebiaiak, akikhez lehozhatják az adományukat, tárolják nekünk, a jövő héten pedig már el is juthatnak hozzánk... 

A felhívás a www.hatartalanul.hu honlapon is megjelent:

Felhívás általános iskolákhoz, kiadókhoz
Taneszközöket gyűjtünk a kishegyesi
Ady Endre Kísérleti Általános Iskolának

Erdély, Kárpátalja és Felvidék után elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy figyelmünket és tevékenységünk irányát a Kárpát-medence déli része felé irányítsuk: adománykönyveinkkel telerakott teherautónkkal most először Délvidékre, a Vajdaságba készülünk.

Felvettük a kapcsolatot a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola igazgatójával, Molnár Mártával, aki a tanintézmény meglévő könyvtárának jelentős bővítésére tett felajánlásunkat nagy örömmel fogadta. Az igazgatónő elmondta: legfőképpen gyermek- és ifjúsági kötetekre, a pedagógiai munkát segítő szakkiadványokra (tanári szakirodalomra, tudományos munkára stb.), de mindenekelőtt magyar (vagy legalábbis latin betűs) térképekre, fali betű-, szorzó- és benfoglaló táblákra lenne szükségük, mert ők Szerbiában többnyire cirill betűs kínálattal találkoznak. Most tehát nem könyvadományért fordulunk a kiadókhoz és a közoktatási intézményekhez – ezúttal taneszközökre volna a legnagyobb szükség.

A Határtalanul Alapítvány várja mindazon kiadók és (elsősorban budapesti) iskolák jelentkezését, akik a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola diákjai és pedagógusai számára néhány ilyen jellegű taneszközt felajánlanának. A felajánlott eszközöket az idő rövidségére való tekintettel (az intézmény iskolakönyvtárának számottevő bővítését jelentő adományunk helyszínre szállítása október végén, ünnepélyes átadása pedig a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola hagyományos Iskolanapok rendezvénye keretében, 2010. november 19–20-án esedékes) legkésőbb október 25-ig postai úton kérjük eljuttatni az alábbi címre:

Budapest Főváros XVI. Kerület Önkormányzat
Kerületgazda Szolgáltató Szervezet
Erdélyi László igazgató
1165 Budapest, Demeter u. 3.

Külön egyeztetés alapján budapesti címekről az eszközök alapítvány általi elszállítása is szóba jöhet. További információ a 20/512-4880-as telefonszámon.
Felajánlásaikat köszönjük!

Mi is köszönjük mindenkinek, aki segített!

RIKI

Hazaértem, és egy zokogó gyereket találtam a garázsban. Komoly férfikönnyeket hullajtott. Kezében meg egy kék kis mütyürt szorongatott. Rikit, a papagájt. Simogatta. Mesélt neki. Próbálta etetni. Hallgatta, hogy lélegzik-e. De Riki nem mozdult. Nem rikácsolt. Nem kért enni. Nem kért inni. Nem lélegzett. Riki elhagyott bennünket. Több mint 5 évig mesélt nekünk a garázsban. Márk az ötödik szülinapjára kapta egy kisbarátnőjétől. Tavaly még a kisállat-kiállításon is részt vett. Igaz, hogy nem tanult meg szavakat, igaz, hogy mindig szétszórta a kajáját, igaz, hogy néha különféle szagok vették körül, de Rikit szerettük. Nagyon. Nyaralások ideje alatt a nagyikat meg a Tatát szórakoztatta. Az sem volt mindegy, hogy milyen kaját kapott, neki a Tesco gazdaságos volt a legjobb… Cipővetés, cipőhúzás közben mindig beszélgettünk. Naponta többször is. Temetése holnap lesz. Ha esik, ha fúj.

Jó nekem...

Tegnap este sok helyen kellett volna lennem. 

1. A Vöröskereszt községi szervezete egy találkozót szervezett Bácsfeketehegyen, ahová meghívták a sikeres véradókat, a segítőiket. Nagyon felnézek ezekre az emberekre, akik életeket mentenek, akik, ha hívják őket, szó nélkül mennek, hogy másoknak jó legyen. Önzetlenül, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. És ha már én nem adhatok vért - nem részletezném, miért - akkor vállaltam, hogy a községi szervezet elnökségi tagja leszek, és segítek minden másban, amiben tudok. Le a kalappal előttük.

2. A Női Fórum megalakulásának 8. évfordulóját ünnepelte. Szeretem őket is nagyon. Annyi mindent szerveznek (gyerekeknek műhelymunkákat, játszóházat, nyári programokat, családi napot, szórakoztató délutánokat, kézimunka kiállítást, de sütik a lángost a Dombos Fest-en, látogatják-törődnek az idősekkel, pályázatokat írnak, és még sorolhatnám…). Idejüket, erejüket nem kímélik. És tudom, nem csak egy zárójeles felsorolást érdemelnek… Boldog születésnapot!

3. Fontos a suliban, hogy a gyerekek színházba is járjanak, művelődjenek, kultúrálódjanak. A zenetanárnőnk megszervezte, hogy lejussanak Újvidékre, és megnézzék a Hattyúk tavát. Egy autóbusznyi gyerek vágott neki az útnak, párral már beszéltem is, nagyon jól érezték magukat. Mentem volna én is velük.

4. Niki 11 éves lett. Boldog szülinapot!

5. A Vöröskereszt jó szándékú tagjai még sokszor adnak vért. Találkozhatok még velük. A Női Fórumosok is még sok szülinapot ünnepelnek, hiszem, hogy tele vannak még ötletekkel. A Hattyúk tavát is megnézhetem még egyszer, Nikit fel is köszöntöttem délután. De Petyi bácsi nyugdíjas buliját nem lehetett kihagyni. Semmit nem tudott arról, hogy meglepetést szerveznek neki a gyerekei. Mivel születésnapja is volt, azt tudatták vele, hogy elviszik Topolyára vacsorázni. Közben meg a tűzoltóotthonban vártuk – sötétben és csöndben – majd amikor belépett, megszólalt a zene, taps… És szem nem maradt szárazon… Boldog nyugdíjas éveket!

És ott, a tűzoltóotthonban láttam meg a képet. Amit már régóta kerestem. Amiről már régóta álmodtam. Ami az orrom előtt volt évekig. Ami előtt ezerszer elmentem. Ami alatt ültem a sarokban. De ez meg már egy másik történet…

De annyira jó, hogy ilyen emberek vesznek körül. Jó nekem, hogy vannak nekem.

Ne beszélj csúnyán...

A csúnya beszédről jutott eszembe ez a szám...

Jaj, de szép virágok vannak a réten

Peti ne nézz ilyen mérgesen,

Dómi ne beszélj csúnyán a réten,

Kata ne büfögj olyan hangosan.

Jaj, de szép virágok!

Jaj, de szép virágok vannak a réten

Pannika mondja: sokat vakarom a seggem,

Blanka sokat beszél a réten

Jaj, de megszomjaztam itt ezen a réten.

Jaj de szép virágok vannak a réten

Haza is megyek a jövő héten,

A virágok között szépen.

Jaj, de szép virágok vannak a réten,

És néztek a gyerekek felfelé,

Átrepült valami az égen,

Másra nem emlékszem...

KÉT MONDAT

Ma este egy könyvbemutatón voltam: Vojnits Tivadarral beszélgetett Meredek utakon című művéről Vigh Rudolf és Németh István. Két mondat nagyon megmaradt bennem:
1. Kétféle ember van: az egyik megmondja, a másiknak vannak barátai...
2. Tisztességgel kell felkapaszkodni a hegygerincre, hogy ha az ember hátranéz, ne szégyenkezzen...

KISÉRETTSÉGI

A mai napom Újvidéken töltöttem. Egy szaktanácskozáson, 240 vajdasági kollégával együtt. A téma pedig a kisérettségi volt. Először próbálkozunk majd vele, de hogy mi lesz a vége... Kiderül. Jelen volt mindenki, aki számít: Jeges Zoltán - oktatásügyi titkár, a minisztérium képviselői, Erdély Lenke - a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója, tanárok, igazgatók, érdeklődők... Meg a sajtó képviselői kisezren. A téma érdekesnek ígérkezett. Viszont nagyon titokzatos volt mindenki, hiszen a miniszter úr csak csütörtökön vagy pénteken vagy majd egyszer áll a nyilvánosság elé... 

Összegeznék:

1. Eddig felvételiről beszéltünk, ezentúl kisérettségi lesz a neve. A különbség, hogy az új fogalom az általános iskolában megszerzett tudást összegzi. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a felvételi is.)

2. Marad az anyanyelv és a matematika. Az elkövetkező 4 évben meg majd még lehet, hogy jön hozzá pár tantárgy. Kiderül ez is.

3. Mindenkinek kell kisérettségiznie. Ha tetszik, ha sem. MINDENKINEK. Ha valaki tehetséggondozó gimibe vagy zenedébe szeretne menni, annak még  pluszban felvételiznie is kell...

4. A Mindenkibe a kisegítő tagozatosok is beleszámítanak, a mentálisan sérült gyerekek. Hogy nekik hogyan fog kinézni ez az egész, még senki nem tudja...

5. Akik eddig inklúzió szerint tanultak, szintén tesztelve lesznek, de hogy milyen kritériumok alapján... (Hogy ne ismételjem magam, senki nem tudja...)

6. A legszebb a történetben, hogy még 1 (olvasd: egy) pontot sem kell elérniük a gyerekeknek. Ha 0 (olvasd: nulla) pontja lesz, akkor is kap bizonylatot az elért "eredményéről". Ezek után meg bizonyítványt.

7. A felvételi pontszám marad a 100. 60 pontot a bizonyítvány visz, 20-at a matek, 20-at a magyar kisérettségi (ízlelgetem a szót). Hogy a nulla pont mire lesz elég??? Meg hogy lehet-e azzal négyéves középiskolába bekerülni... Passz.

8. Érdekfeszítve várom a miniszter úr bejelentéseit. Meg a használati útmutatóit... Már nem sokat kell aludni... Vagy mégis?

Világos, mint a vakablak? Balunak is az...

FELÜLNÉZETBŐL

Kishegyes sárkányrepülőből:

És az iskola:

Photo by: Polgármester

Jól vagyok. És pont.

Érdekes hónap ez az október. A Mérleg jegye. Tele ismerős születésnapokkal. A legfontosabb az anyukámé, utána jön még a komám 3., ki ne hagyjam a rendőrfőnököt, meg a most született kis csecsemőt. Ott van még Gyurika is, no, meg én is. Tele világnapokkal, ma például a Lelki Egészség Világnapja van. És olvastam, hogy Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, akivel a problémáját megoszthatná. Jó, hogy nem tartozom közéjük. Körülöttem vannak olyan emberek, akikkel megbeszélhetek ezt-azt, elmondhatom, kicsi lelkem, mi is nyomja. 

Szóval: én jól vagyok. És pont. Másoknak is ezt kívánom. Bár lehetne ezt is fokozni…

 

"Leváltották a vezetőséget"

A Gyerekhéten kedvenc napom a fordított nap. Ilyenkor a gyerekek átveszik a hatalmat, tanítanak, igazgatnak, rendezkednek, takarítanak, mindenbe beleszólnak. És még az újságíróknak is nyilatkoznak. A Magyar Szó cikke  következik, Janez meglátásaival:

„Leváltották a vezetőséget”

L.J.

2010. október 8., péntek

Lázas munkában az új iskolaigazgatók (Fotó: Lakatos János)

Igencsak meglepődhettek azok a kishegyesiek, akik tegnap betévedtek az iskolába, a helyi közösségbe, vagy a községházára. Az intézmények vezetői helyett kedves gyermekarcok mosolyogtak rájuk, ugyanis a Gyermekhét keretében sor került a hagyományos fordított napra. Az általános iskola nyolcadikos diákjai egy napra kipróbálhatták, hogy milyen a falut irányítani.

Az Ady Endre Iskola igazgatói székét Hegedűs Klaudia és Hajagos Tamás vették át, és amint elmondták, igen sok feladatot kellett igazgatóként elvégezniük, míg diákként csak tanulniuk kell. A rengeteg telefonhívás mellett még arra is időt kellett szakítaniuk, hogy egy csínytevésen ért diáktársukkal elbeszélgessenek. Kőműves Noémi egy napra a Petőfi Sándor M. E. elnökének bőrébe bújhatott, és egy őszi vigasság programját állította össze. A helyi közösségben Csőke Márk és Petrás Tibor látták el a titkári posztot. Az új titkárok meglátogatták a Welker-tavat, az iskolát, és találkoztak a gyerekpolgármesterekkel. Megtudtuk tőlük, hogy ha tovább lehetnének titkárok, akkor kitisztíttatnák a Krivajt és rendbe tetetnék a határutakat. A polgármester székébe Vajda Boglárka és Patyarek Réka ülhetett. A polgármester hölgyek megtekintették az utak aszfaltozását, megismerték a községháza különböző osztályait, és csokit osztogattak az óvodában. A lányok elárulták, ha ők lennének az igazi polgármesterek, a szegény sorsú emberekre fordítanának több figyelmet.

(Imádnivalók voltak. Még ebédre is meghívtuk őket, Ákos főzött egy finomat, "munka" után meg ping-pong party következett... Alig lehetett őket hazazavarni!)

Mini-Megasztár

Mióta Rúzsa Magdi megnyerte a Megasztárt, a suliban is énekversenyt tartunk az alsósoknak. A mai vetélkedőre 25 számmal nevezett be 44 kisdiák. Nagyon jót szórakoztunk, tapsoltunk, énekeltünk, táncoltunk. Igaz, hogy szakadt az eső, de hallhattuk a Nyár van című számot, megtudtuk, hogy Ilyenek voltunk, milyen egy Csókkirály, milyen a Kör közepén állni,  mi következik a 8 óra munka után... Lámpaláznak se híre, se hamva nem volt... Ez is egy szép nap volt.

Ma a pedagógusok napja van. Ebből az alkalomból interjút adtam az Újvidéki Rádiónak. (Őszintén, soha nem ünnepeltük ezt a napot. Eszébe jut valakinek egyáltalán?) Első mondatként azt mondtam, lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon fontos, hogy egy tanító, tanár szeresse a gyerekeket...  (Ugye, mindenhol vannak rossz példák? De rengeteg jó is!!!) Legyen jó szülő, apja helyett apja, anyja helyett anyja a kisdiáknak. Legyen jó színész, hogy érdekesen adja elő az anyagot. Legyen jó pszichológus, hogy a különböző gyerekek, különböző gondját-baját, örömét-bánatát megértse. Nem könnyű ma tanárnak lenni ebben a fene nagy demokráciában... Ugye, a mi időnkben nem így volt??? Viszont nagyon szép hivatás. Rengeteg-rengeteg türelem kell hozzá... Meg még ne soroljam, hogy mi nem... Beszéltem vagy 7 percet, le is engedték az egészet... Meg ami meglepő, nagyon sokan telefonáltak, hogy hallották... Kedves pedagógusok, akkor boldog pedagógusnapot kívánok magunknak!

Állatok világnapja!

Ma a gyerekek átvették az irányítást a suliban. Eddig is minden miattuk volt, de most meg különösen! Kezdődött a Gyerekhét. Nagy sikert aratott a kisállat-kiállítás, mindenki elhozhatta a kedvencét. Volt minden: kutya, macska, teknős, hörcsög, nyúl, kígyócska, papagáj... 

A fotós, mint mindig: ccs

És köszönet mindenkinek, aki ma gondolt rám! És lesz folytatás...