A mai nap a
locsolkodásról szólt. Locsolkodókban nem is volt hiány... Nem is tudom lemosni
magamról az illatokat, bárhogy is igyekszem... (És azt hiszem az idén először esett meg, hogy nem öntöttek nyakon egy vödör vízzel vagy szódásüvegből nem spricceltek le... Nem mintha hiányozna!) A felnőtteknek egy kis itóka is járt a festett tojás mellé... Márk is meglátogatta a mamákat, az
ismerősöket, a lányokat az osztályból, a lányokat nem az osztályából... Tele is
lett a táskája piros tojással, csokival... Engem a nap folyamán többször is
„megkörnyékezett”, várva, hogy díjazom az igyekezetét. Mindig új versikét is
mondott. A kedvencem:
Biciklivel
érkeztem, 120
métert fékeztem,
Márk vagyok, szép
és laza,
kapok piros tojást?
Vagy húzzak haza?
(Mondtam is neki,
hogy itthon van... Hova is húzna...)
A délután folyamán
pedig egy gyönyörű húsvéti koncerten voltunk a suliban. Fellépett az iskola
énekkara, zenekara, a Zeneiskolás gyerekek... Szép egy óra volt. Mindig
rácsodálkozom, hogy mennyi tehetséges diákunk van... (És még hányan nem is
léptek fel!) Ilyenkor olyan jó igazgatónak lenni, büszkélkedni velük, hogy ők a
mieink!
