30 éve halt meg
Tito Elvtárs. Amire emlékszem, az az, hogy május 4-én az utcán játszottunk.
Anyu komolyan ránkszólt, hogy befelé, meg hogy csöndben legyünk. Nem igazán
értettem, hogy akkor most mi is van, hiszen alig fél évvel azelőtt tettem le a
pionírfogadalmat, lettem pionír, a suliban pioníróránk, pionírvezetőnk volt, minden
osztályban Tito képe függött, hatalmas becsben tartottam a a kék sapkát az
ötágú csillaggal, meg a pionírkendőt. Valahol anyuéknál ma is megtalálható. Már
tudtam énekelni, hogy Druže Tito mi ti se kunemo... És még évekig minden egyes iskolai fellépésen elénekeltük az Od Vardara do Triglava című dalt...
Megszakadt a Crvena Zvezda - Hajduk focimeccs, ekkor közölték a hírt. Mindenfelé zokogó embereket mutattak a
tévében, majdnem millióan vettek részt a temetésén, több mint száz ország
magasrangú küldöttsége képviseltette magát, államfők, hercegek, királyok tették
tiszteletüket. A XX. század legnagyobb temetése volt.
Azután még évekig vártuk a stafétát, sötétkék szoknyában, fehér ingben, teljes felszerelésben. Nem szakítottuk meg a hagyományt. A sportolók, az arra
érdemesek vitték, mekkora megtiszteltetés is volt szaladni vele... Végigjárta egész Jugoszláviát, több tízezer kéz fogta, több százezer ember "üdvözölte". Mi meg az
énekkarban énekeltünk, meg dobáltuk a virágot, meg titkon arra vágytunk, hogy
mi is egyszer megfoghassuk a számunkra elérhetetlen stafétát. Azután május
25-én, Tito születésnapján, az Ifjúság napján néztük a belgrádi közvetítést, a
több tízezer fellépő táncát, „szlettjét”.
Házi olvasmányként Tito gyerekkoráról
olvastunk, partizánmeséket dolgoztunk fel. 7. osztályban megnéztük szülőhelyét
Kumrovecban, Horvátországban, ez volt az osztálykirándulásunk, majd mentünk
Zágrábba, a pionírvárosba, ahol a többi pionírral barátkoztunk... És voltunk
Begrádban, a Virágházban, Tito sírjánál, ahova ma is rengetegen látogatnak el.
Meg néztük a partizánfilmeket, fújtuk a neretvai meg szutjeszkai csatát
történelemórán. De szép is volt! Ma is emlegetjük az osztálytalálkozókon, hogy
a mi gyerekeink már sajnos nem juthatnak el se Szlovéniába, se Horvátországba,
se Boszniába, egyik régi tagköztársaságba sem általános iskolás osztálykirándulás
keretében... Mert a szerbiai oktatásügyi törvény értelmében külföldre nem
vihetjük a diákokat.
30 évvel Tito halála után, 20 évvel Jugoszlávia
szétesése után, még mindig van stafétavivés, igaz, már nem akkora pompával,
felhajtással. És a jugonosztalgia is még él az emberekben…
