A
hétfő megint teltházas volt. Három hét után mindenkinek volt mondanivalója.
Közben a kirándulásokra is kiírtuk a pályázatot, érkeztek az utazási irodák
képviselői az árajánlatokkal, meg az is ma derült ki, hogy a mester bácsinak
holnap lesz az utolsó munkanapja. Mégis elismerték az előző munkahelyén az
éveket, és pillanatok alatt kitaláltuk azt is, hogy holnap 9-kor búcsúztatót
szervezünk a tiszteletére. Rengeteg ismerősömnek van ma szülinapja, rájuk is
jutott a figyelmemből... Több problémát is orvosoltunk pedagógus nénivel meg a
könyvtáros nénivel, ami nem igazán publikus... Vagyis nem szeretnék beszélni
róla. Sokak sajnálatára, többek örömére beszüntettem a dohányzást az
irodámban... A két „rötyögős útitársnőm” tájékoztatott a Magyar Kultúra Napjára
szervezett rendezvény előkészületeiről, meg kiderült az is, hogy ki hol
töltötte a szilvesztert...
És
Ani néni még porszívót is nyert. Stílusosan. A takarító néninek porszívó jár. Örült
is neki nagyon. De nyert még tortadíszítőt, hajszárítót meg egy rakás étolajat
is. Szerencsés keze van. És az is eszembe jutott, hogy én azért nem nyerek
soha, mert nem is játszok. Nem veszek tombolát, nem fizetem be a lottót, nem
kaparom le a sorsjegyet, az újságokból sem küldöm be a szelvényeket... Esélyt
sem adok magamnak. Középiskolában, a valószínűségszámításnál jutott el az
agyamig, hogy kb. egy a negyvennégy-millióhoz az esély egy lottó ötösre. És
mégis van, akiknek sikerül. Azt is azért előre sejthetjük, ha leülünk kártyázni
vagy társasjátékozni, hogy ki lesz a nyertes. És az is tény, hogy a szerencsés
kezű kártyázót, aki mindig nyer, olyan természetesen fogadjuk. De ha egyszer
veszít, azt egy ideig emlegetjük neki...
Vagyis jó sokáig.
Bár
gyerekkoromban engem húztak ki a Magyar Szó sorsolásán. Az volt a feladatom,
hogy kihúzzam a főnyereményt. De valamiért nem voltam jelen (nem is érdekelt
annyira a dolog?), és Apu végezte el helyettem a megtisztelő feladatot. És egy
hegyesi embert húzott ki, aki külföldi utazást nyert... Meg azt hiszem, egyszer
nyertem egy könyvet is valahol. De ismerek kis falunkban olyan nyerteseket is,
akik már autót is kaptak, meg úgy többször hallani, hogy „rájuk jár” a
szerencse, mindig jut nekik ez-az. De hát ők játszanak is.
Én
meg lehet, hogy azért nem kísértem a sorsot, mert már az enyém a főnyeremény?
