Ma elérzékenyültem. Pedig ritkán szoktam. Beadtam újra az igazgatói munkahelyre a pályázatot. A Tantestület ma szavazott. Eljött a törött bokájú kolléganő, eljött a szülési szabadságon lévő tanító néni, eljöttek azok is, akiknek ma nem is volt órájuk... És senki nem tartózkodott. És senki nem szavazott ellenem. Pedig nem vagyok ennyire jó... 100%-os támogatottság. Nem semmi.
És ma az egyik kedves ismerősöm, aki néha anyukám helyett is helyretesz, azt mondta, hogy hallgassam meg a következő számot. Ismerem a verset. Ismerem az együttest. Értettem az üzenetet is.
