Nem
állítom, hogy kedvenc napom a péntek 13. Pedig pénteken, 13-án, 13 órakor
lettem igazgató. Igaz, hogy októberben. Az elején tényleg úgy éreztem, átkozott
nap... Semmi nem jött össze... Veszekedések,
bírósági perek, adósságok, pénztelenség, hideg viszonyok... Mostanára már kisütött a Nap. Igaz,
van amikor beborul. Néha megkérdezem magamtól: Kell ez nekem? És hosszas
mérlegelés, előnyök és hátrányok latolgatása után rájövök, hogy IGEN. Szeretem
én az iskolát igazgatni. Szeretem én az állandó nyüzsgést, hogy két egyforma
történet, gyerek, szülő, kolléga nincs. Hogy meg kell oldani a gondokat, hogy
folyamatosan pöröghetek, mehetek, jöhetnek, hogy mindig történik valami. És
igaza volt Valakinek, aki azt mondta, hogy akkor vagyok elememben, amikor „akció”
van, amikor hirtelen reagálni kell, amikor felüti fejét a benga, amikor van még
1o percem, mert lejár a pályázati határidő! Akkor forog az agyam. A papírmunka
meg szükséges rossz... Legtöbbször rábízom kedvenc pedagógus nénimre, de
könyvelő nénink is imádja, amikor 1o oldalt kell kitöltenie különböző
adatokkal... Legalábbis még nem panaszkodtak...
Kajailag mi illik a
mai naphoz? Szerintem sült hal, mellé pedig tojásos -
szójaszószos rizs. Készítem is vacsorára...
A mai péntek 13 milyen? Olyan feles. Igaz, még nincs vége! Még
billenhet a mérleg nyelve...
