A templomba ma sok gyerek
iskolatáskával érkezett. Szeptember első vasárnapján már szokásosan az Atya az
oltár elé helyezett táskákat a szentmise végén megszentelte. Jó tanulást,
kitartást kívánva a gyerekeknek. Elmondta, hogy 60-ik születésnapjára szebb
ajándékot nem is kaphatott volna, mint az Ébredés/Ébredjünk? (nem értettem a
nevét) együttes énekeit. Szerintem mindenki jól érezte magát. Kicsit érdekes
volt a dob, gitár a hegyesi templomban (máshol nem lepődtem volna meg), de jó
volt…
A jóságról jutott eszembe a
kocséri polgármester. Név szerint Bodnár András. Felajánlotta diákjainknak,
hogy nagyon kedvezményesen nyaralhatnak a kocséri gyerekekkel együtt
Balatonszárszón. Mi ki is használtuk a lehetőséget, meghirdettük a nyaralást,
és 12 gyerek, két tanító nénivel felejthetetlen napokat töltött Magyarországon.
Volt ott fürdés, hajókázás, bátorságpróba, ismerkedés, rengeteg játékos
foglalkozás, kirándulás, szerelem… Ahogy illik. Diplomák (és élmények)
sorozatával érkeztek haza, a legbüszkébbek a Legízesebb beszédért kapott
emléklapjukra. Különben Kocsér hivatalosan Bácsfeketehegy testvértelepülése, de
onnan nem voltak vállalkozó szelleműek a nyaralásra. Szerencsénkre. Nem is
tudjuk elégszer megköszönni a jóságukat. A kocséri nevelőknek, a Polgármesteri
Hivatal dolgozóinak, a diákok szüleinek, akik mindent megtették azért, hogy a
hegyesi kis csapat semmiben sem szenvedjen hiányt. És a gyerekek már kérdezték:
ugye, nem volt ránk panasz? Jövőre is mehetünk?
Köszönet!
