Még
szünet van. De mi, tanárok bejárunk a suliba... És valahogy feljött a
Márton-napi liba. Meg hogy, aki nem eszik aznap libát, egész évben éhes lesz.
Belegondoltam: liba van, máj van, kedvem van. Ebédre már nem jön össze, de a
vacsora még belefér! Hajagosékkal nem volt nehéz megbeszélni az esti bulit,
Márk is megörült a hír hallatán, szobáját már kezdte is előkészíteni az esti
„focicsatára” a két fiúval...
Apukámtól „szereztem” savanyú
káposztát (ebből lett a párolt káposzta), a Paprika TV-ből almás muffin
receptet, májban már profi vagyok, kenyérsütésben is, ki sem dugtam egész
délután a fejem a konyhából. Átvedlettem házitündérbe...
Egy gondom akadt: egy szerencsétlen
feltöltött elem nem volt a házban, hogy lefényképezzem a művem... Hogy
elhiggyék a hitetlenek is, hogy mire vagyok képes!
Tökéletesen sikerült a kaja – ez
most kicsit büdös volt -, kedves vendégek megérkeztek, meg még váratlanok is...
De kaja volt elég, ital volt elég, hangulat is... Amit nem tudok, hogy milyen tél lesz, mert
nem figyeltem a liba csontját... Általában a liba megmaradt csontjából
jósolnak: ha fehér, akkor havas tél lesz, ha viszont barna, akkor lucskos,
sáros. Fogalmam sincs, milyen idő lesz! Vagy lesz hó – vagy nem!
És milyen zene illik Márton naphoz? Edvin Marton természetesen...
