M

(Bocsánat, de a magisztrálás jár az eszembe.)

Pakolásztam össze-vissza. Előszedtem az egyetemi jegyzeteim. Már, ami van. Amit nem adtam kölcsön, vagy nem hagytam otthon – mármint anyuéknál, mert az otthon már máshol van... Vagy nem vágtam be hirtelen felindulásomban, örömömben a kályhába.

És nem kötött le Kishegyes lakóinak származási helye az anyakönyvi adatok alapján, meg Németh László Győzelme sem.

Viszont Hajnóczy Péternél leragadtam. Akinek az M betű lett a szimbóluma. Aki az írásait egy olyan füzetbe kezdte írni, melynek M alakja volt. Aki a második kötetének az M címet adja. Akinél a Mandragóra M-je az izgatást, a csábítást jelenti. Kulcsszavai M betűvel kezdődnek. Legyel szó Malcomról, Mexikóról vagy Margarie-ről. Minden e szimbólumban egyesül. Temetésén, még a sírokon  is spirálfüzetek nagy M betűi fogadták a gyászolókat. Akik ugye, megdöbbentek. Én meg magisztrálni fogok. Vagyis befejezem. Csakazértis.

 

Hétfő - 25%

           Most úgy érzem magam, mint egy leszázalékolt áru valamelyik nagyáruházban. Leesett rólam a cimke, a vonalkód, kicsit hibás is lettem, sérült. Az értékem 25%-áért árulnak a legeldugottabb sarokban. Ahol vagy észre sem vesznek, vagy sajnálkozva néznek felém az emberek... Szeretnék visszakerülni a polcra! Pedig itt eldugva jobb  a társaság.