2010. február 4., csütörtök

A Pozn@nici örömei


       Aki esetleg nem tudná, a Pozn@nici egy közösségi oldal. Olyan, mint az iwiw, csak inkább a vajdaságiak használják. Ide is meghívóval lehet belépni. Én is kaptam egyet, még 2008 decemberében. Azóta az ismerőseim száma folyamatosan emelkedik. Bejelöltük egymást a hegyesi emberekkel, a nem hegyesiekkel, az iskolás diákokkal, szóval mindenkivel, aki ismerős…
       Szerb és magyar nyelven is használható, van üzenőfal, fórum és még chat-elni is lehet. Üzenetet is küldhetünk egymásnak, valamit mások képeiben is gyönyörködhetünk! És még kommentárt is írhatunk rá…
Az egyik tanár kollégám (még azt sem írom le, hogy férfi vagy nő az illető) elárulta, hogy az iskolás gyerekek törölnek az ismerőseik közül (és nem csak engem, hanem a tanári kart). Mert így nem láthatjuk pedagógus nénivel az üzenőfalat, nem láthatjuk a képeiket, a véleményüket. Már egyszer írtam a témáról a helyi újságban, a Szó-Beszédben, de fontosnak tartom itt is elmondani...
        Nem tudom, hány szülő látta már a gyerekéről készült képeket a neten… Hányan tudják, hogy a gyerekük mit írt magáról, milyen időnként használja a számítógépet…
        Délelőtt a suliban bekapcsolom én is (munkaköri leírásom, hogy törődök a gyerekekkel!), ha sokan hiányoznak, érdeklődöm hogylétük felől. Mert azt is látni lehet, hogy ki mikor van fent. Bármikor is lépek be a Pozn@nici-ra, rengeteg ismerősöm „fönt lóg”. Legyen az délelőtt, délután, vagy akár hajnal 2 óra… És az iskolás gyerekek éjszaka is interneteznek. Ezért történhetett meg valószínűleg az az eset, hogy egy nyolcadikos fiú nem ért oda első órára. Elaludt. Megjegyzem: a felsősök délután járnak, egy órakor kezdődik a tanítás…
      Nagyon ráértem a hétvégén. Több órán keresztül „lógtam” én is a neten. Arra kellett rájönnöm, hogy megöregedtem, konzervatív lettem, és ugyanaz lett a véleményem, mint Anyukámnak akkor, amikor én voltam kamaszkorban. Feltettem magamnak a kérdést: Ez a normális? Hogy tizenéves kislányok (vagy már nem azok?) egy szál bugyiban, cigivel a kezükben pózolnak? Kihívó, erősen sminkelt képeken bájolognak?  És képaláírásként ilyenek szerepelnek (amikor épp egy vodkás vagy sörös üveggel a kezükben pózolnak – de mindenféle alkohol megtalálható a képeken), hogy: Hú, de beb…tam,  kegyetlen volt az iccakám, ennyit régen kef..tem már… Volt, akire nem ismertem rá. Fekete boszorkányként kifestett szemekkel, bakancsban hirdeti a saját igazát… Az egyik fiú e-mail címe pedig a következő: KÖSDfölmagad@gecimail.huzd.  A helyesírást már magyartanárként nem is elemzem. És azt sem, hogy kocsisokat megszégyenítő trágársággal szidnak mindenkit!
      Amikor osztályfőnöke erre figyelmeztette a társaságot, az osztály felháborodott, hogy ez egy magánterület, mindenki azt ír, amit akar…     Hogy képzeljük mi ezt, hogy ők nem járhatnak szórakozni? Most mi van, ha tanítás után a parkban ülnek? (Többen látták őket inni és dohányozni is!) És különben is, akkor járnak haza, amikor ők akarnak! Sőt, még az iskola WC-jében is razziázunk, még dohányozni sem tudnak nyugodtan… És szilveszterkor is annyit isznak, amennyit ők akarnak... 
           Nem tudom. És azt sem szeretném elmondani, hogy mi is voltunk fiatalok. És nekünk 1o-re otthon kellett lennünk. És nyolcadik után tettük be először a lábunkat a diszkóba. Addig 8 után végig sem mertünk menni az utcán. Tudom, más világ van. Sok mindent megértek. Fejlődök én is a korral. Tudom, hogy változik a világ. De akkor sem tartom helyesnek, hogy az általános iskolás diákok hajnalig, halálra isszák magukat a faluban. És sok szülő nem is veszi észre, hogy ittasan ért haza drága gyermeke… Nem értem. Van egy országos határozat, hogy az általános iskolások 1o után nem tartózkodhatnak a faluban, szórakozóhelyeken. És a boltokban sem adhatnak nekik cigit meg alkoholos italt… Ki tartja ezt be?
            Ennyi.