Sosem titkoltam, hogy szeretem a gyerekeket. Azt sem, hogy mindenkit
megsajnálok (a nem gyerekeket is, mert próbálom megérteni, hogy ki, miért és
mit tesz, meg senki nem tehet róla, hogy hova születik...). Szerveztünk az iskolába is gyűjtést beteg
gyerekeknek, felnőtteknek, ingyen is mehettek a rászorulók kirándulni, kinek,
mi kell, segítünk... Sokszor elég egy jó szó is... És nagyon jó az
együttműködés a civil szervezetekkel, községi szervekkel, mindenki segít, ahol
tud. Legyen szó ingyenes uzsonnáról, ingyen tankönyvekről, füzetekről, ruháról,
gyógyszerről, játékokról, pénzről, felszerelésről. A Női Fórum a kelebiai
testvértelepüléssel épp egy pályázatot nyert, 34 kisdiák utazhat pár napra
Magyarországra májusban...
És most láttam egy reklámot a tévében. És nem is tudtam, hogy most mi is
van. Elsőre nagyon megdöbbentem. Azután azt gondoltam, hogy ez nem az, amire
gondoltam, meg hogy félreértettem valamit. Megkerestem a YouTube-on. Hát az,
amire gondoltam. Nem értettem félre.
A Magyar Rákellenes Liga figyelemfelkeltő reklámfilmjéről van szó. „Aki
megszületik, meg fog halni... de nem közömbös, mikor és hogyan.” Tény. De
szülőként nem tudom elképzelni, hogy a lányom szerepeljen ebben a reklámban.
Hogy belefeküdjön a koporsóba. Pedagógusként meg no comment. És a szülei is ott
állnak a sír körül? Pénzért mindenre hajlandók? Mit érezhettek magukban?
Belegondoltak, hogy milyen érzés is lehet ez valójában? Láttam már én is
édesanyákat, akik elveszítették gyermeküket. Ők biztosan nem vállalkoznának semmi
pénzért ilyenre. És mit érezhetnek azok a gyerekek, akik történetesen küzdenek
a gyilkos kórral, és épp kórházban vannak? És ha csak az a mondat marad meg
bennük, hogy én is meghalok? És hogy nincs értelme a küzdelemnek? Tudom, hogy
fontos, hogy odafigyeljünk a dolgokra. Tudom, hogy fontos a célja. Tudom, hogy
segítségre van szükség. Tudom, hogy pénzre is. Sok pénzre. Meg hogy az embernek
döbbenetre, botrányra van szüksége. De azért ezt a tündéri kislányt leengedni a
sírba… Talán mégsem kellett volna. Rémálom!
Én is támogatom a rák elleni
harcot. És minden
De azért elbeszélgetnék azzal a jóemberrel, aki kitalálta a reklám koncepcióját, a szülőkkel, akik
gyereküket befektették a koporsóba… Megkérdezném, hogy egyáltalán, hogyan is jött az ötlet? Ültek, beszélgettek, és akkor bevillant, hogy milyen jó is lenne eltemetni egy gyereket?
Összegzem: kegyetlenül
felháborodtam. És erre a filmre nem hiszem, hogy van normális magyarázat. Nem
tudna senki meggyőzni, hogy ez így a jó. Hogy ez így a helyes.
