Vége a nyárnak. Ezt nem csak
onnan szűrtem le, hogy egész nap esett az eső, hanem hogy becsöngettek. Az
elsősöknek még tegnap, a többieknek ma…
Az esti elsősök fogadásra írtam
szöveget, kolléganőm lefordította szerbre is. Azután ma megkérdezte, hogy minek
is? Mert nem azt mondtam. A miniszter bácsi nagyon bőkezű volt az idén, ingyen
tankönyveket osztogatott az elsősöknek és a másodikosoknak is. A polgármester
bácsi is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget, ő is hozott ajándékot. A
sulitól számológépet kaptak, a Vöröskereszttől sárga kendőt. Mind a 64-en.
Három magyar első tagozatunk van és egy szerb is 6 gyerekkel. Reggelre már
szaporodtunk: érkezett egy újabb magyar és egy szerb kisdiák is.
Vannak kedvenc anyukáim. Ilyen a
ma reggel fél nyolcasi. Jött kicsi csemetéjével. Csak azt nem tudta a drága,
hogy hanyadikos a gyereke. Azt besaccoltuk, hogy alsós. Tettünk fel
keresztkérdéseket: járt már iskolába? Mikor született? Úgy körülbelül hány
éves? Esetleg bizonyítványt kapott már? Azután kinyomoztunk mindent. És elsőbe
indult a kicsi csillag.
De pár gyerkőc nyomára viszont
nem sikerült még rábukkannunk. Szüleik úgy változtatják a mobilszámaikat, hogy
a titkosszolgálatnak is fejtörést okoznának vele… De nem adjuk fel! Megtaláljuk
őket, és igenis tudást öntünk csemetéik fejébe…
Izgalmas nap volt a mai különben.
Érkeztek az új kollégák, volt, aki nyugdíjba ment, érkeztek az új kiskatonák,
távoztak a régiek, nyüzsgés mindenfelé… Tankönyvosztás, kérdésözön, válaszözön,
ordibálós apuka, szervezések sorozata… Tanító nénik, osztályfőnökök ismerkedtek
az új-régi kisdiákokkal, nyári élmények mesélése mindenfelé… Még Szerbia
zászlót is sikerült szerezni az iskolára, a régi már cafatokban lógott…
Szóval, ha belegondolok az
elvembe, hogy ahogy kezdődik a hétfő, olyan lesz az egész hét, és ezt
átfordítom arra, hogy ahogy kezdődik az iskolaév, olyan lesz az egész iskolaév,
akkor én boldog leszek, munka lesz bőven, és mosolygás is… Úgy legyen.
