Mindig
is imádtam olvasni. Gyerekkoromban (is) sokszor késő éjszakáig bújtam a
könyveket. Kezdtem a mesékkel, azután meg jött a többi, szép sorban: a pöttyös,
a csíkos meg a delfin könyvek... (Házi olvasmányként a suliban fel is adtam a
gyerekeknek, hogy ezek közül olvassanak, úgyis van belőle minden családban...
Mert a mi időnkben még vettek nekünk könyveket, meg szülinapokra is ez volt az
ajándék...) Persze, engem is időben ágyba dugtak anyuék, de hát azért gyerek a
gyerek, hogy megoldja a dolgokat, meg véghezvigye, amit akar... Mondta is az
anyukám: a te gyereked csak feleannyi gondot okozzon, mint te... (És ha
belegondolok: mi minden vár még rám!) És volt egy kis (nem tudom mi a neve)
konnektorba bedugható égőm (?) (időközben megnéztem a neten a helyes
kifejezést) éjszakai fényem, ami mellett még lehetett pár órát olvasni. De
miután erre rájöttek a szüleim – nem jött be már a félek a sötétben duma -,
jött a paplan alatti zseblámpa...
És akkor egy kis
esti mese mára:
A sündisznó, a pók,
a teknősbéka és a méhecske (görög mese)
Valamikor
réges-régen, még a világ kezdetén, testvér volt a sündisznó, a pók, a
teknősbéka és a méh. Telt-múlt az idő, egyszercsak megbetegedett az anyjuk.
Magához hívatta hát a lányait, akik a faluban voltak férjnél, és a fiát, a
sündisznót. A sündisznó azt üzente vissza az anyjának, hogy éppen a szőlőjét
keríti körül sövénnyel, nem ér rá. Az anyja megdühödött, és így szólt:
- Nőjön a hátára a
sövény!
A pók azt üzente,
hogy éppen vásznat sző, azért nem mehet.
- Csak szőjön, csak
töltse az idejét - mondta az anyja -, de vászna ne készüljön el soha!
A teknősbéka azt
üzente, hogy éppen ruhát mos, nem ér rá. Ezt felelte az anyja:
- Akkor nőjön a
hátára a teknő!
A méhecske éppen
dagasztott, mikor hírül vitték neki, hogy az anyja beteg. Nyomban futásnak
eredt, úgy ahogyan volt, tésztás kézzel. Anyja hálásan így szólt:
- Bárcsak mézzé
válnék a kezed alatt minden, amihez hozzányúlsz!
Azóta a méh a
legáldottabb az állatok között. Legelőre nem kell hajtanod, vigyáznod sem kell
rá, s ő mégis mézet ad neked, se sok pénzedbe, se sok fáradságodba nem kerül.
Tanulság? Mindenki
szűrje le magának, hogy mit is akart az író mondani...
