Én már nem értek
semmit. Kitalálták, hogy ismét ne legyen tanítás. Most Pál pátriárka temetése
volt az ok. Mindezt persze mikor közlik?
Az utolsó utáni pillanatban. Jött a szokásos káosz. Kezdődött a telefonálás. Mi
úgy döntöttünk, tanítunk, és aki szeretne elmenni a temetésre: mehet.
Meg még a tanfelügyelő is bejelentkezett. Aki
szintén ember. És én úgy gondolom, hogy ha valami hibát talál, megmondja. Ha
dicsérni szeretne, azt is megteheti. És szerintem a miniszter is ember. Hogy
most épp ő ül abban a fotelban? Majd jön utána más valaki. Neki is van bánata,
öröme. Jó napja, rossz napja. Ezért nem is izgultam különösebben, amikor
bejelentkezett a tanfelügyelő. És nem is volt miért. Korrekt, rendes nőszemély érkezett
hozzánk, semmi rossz szándék nem vezérelte. És meg is dicsért bennünket... Bármikor jöhet újra!
