HIHETETLEN mese

A mesékre mindig is szükség volt, meg szükség is lesz. Mert a mese szép, a mese jó. Mert mindenki vágyik arra, hogy varázslat történjen, hogy átélje a csodát, hogy borzongjon. A gyerekek fantáziája gazdagodik, ugyanúgy a szókincse is, azonosul a szereplőkkel, felismeri a jó és a rossz közötti különbséget. Belebújhat egy szereplő bőrébe, átélheti a veszélyt, a kalandot, az örömöt meg a bánatot, harcolhat az igazságért, elnyerheti méltó jutalmát.  A mese nevel, a mese tanít. És hiába jelenik meg a gonosz, a boszorkány, a sárkány, a végén mindig a jó győz. Most nem részletezném a mesék fajtáit, meg hogy milyen életkorban milyen meséket kell, hogy olvassonak, meg a népmesék és műmesék közötti különbséget, meg a régi és modern mesék közöttieket.

Fontosak a házi olvasmányok is. Meg logikus, hogy alsóban meséket kell olvasni. (Én ma is szeretem.) De nem mindegy, hogy milyeneket. Márk legújabb házi olvasmánya A kék fényű lámpás: a világirodalom legszebb meséi – Házi olvasmány az általános iskolák 3. osztálya számára, Београд: Забод за уџбенике, 2007. És ebből hétfőre: Az irigy törpe és a Bölcsesség Köve.

Fizikát fejeztem középiskolában, meg a matek is közel áll hozzám. De viszont ma 9 éves szinten nem tudtam elmagyarázni a halmazelméleti kérdéseket. A neten is megtaláltam a törpés mesét a középiskolásoknak szánt érdekes feladatok között. Ajánlom mindenki figyelmébe: kattints rá, már olvashatod is!  És megjegyzem: a 9 évesek épp most tanulják a kétszámjegyű szám szorzását egyjegyűvel.

Olvas a gyerekem. Nem érti. Ajánlom, olvassa el újra. Akkor sem érti. Felolvassa. Merlin, a matematikus épp „a számosságokról beszélt. Arról, hogy a számlálás tulajdonképpen egy kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés objektumok és egy számosság elemei között.”   Magyarázom, hogy ha van a törpének 3 429 200 728 színes köve (mert ennyi van a mese szerint, ők meg ezerig tanultak számolni), és hát azt megszámlálta. Nem mélyedtem bele, gondoltam elég ennyi. Olvas tovább. Nem érti. Mi az az ,,alef-null”, kérdezi. A megszámlálhatóan végtelen számosság – vágom rá, majd miután kikerekedett szemmel néz rám, rájövök, hogy mit is mondtam. Elkértem a könyvet. Elolvastam a mesét. Ilyen szöveg van benne: „minden kőnek volt egy sorszáma, és az n-edik követ 1/2ⁿ perccel 10 óra előtt kivette a nagy dobozból, ezért tíz órára mindegyik kőnek ki kellett kerülnie onnan.” Meg: “Gondold csak végig! Vegyük például a k-adik dobozt. Ha maradt volna kő benne, akkor annak volna sorszáma, legyen ez mondjuk n. De ez lehetetlen, hiszen az n-edik követ 1/2^n+k perccel tizenegy előtt kivetted ebből a dobozból. Így az n-edik kő nem maradhatott a k-adik dobozban. Ez az érvelés bármely doboz és bármely kő esetén érvényes, tehát egyetlen dobozban sem lehet kő.“ 
Háááááááááát, kíváncsi vagyok hány szülő magyarázta el a gyerekének a halmazállapoti kérdéseket, a számosság fogalmát, meg egyáltalán tudják-e, miről van szó, meg ha tanulták is valaha, emlékeznek-e rá. Márk hősiesen végigolvasta. Összegzünk: Nem szabad kapzsinak meg irigynek lennünk. És szerencsére, nem kaptak kérdéseket a meséből, a törpét kellett lerajzolni. Kicsit furcsára sikeredett. Mint maga a meseválasztás is harmadikosoknak.