ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!
A mai napom az Ez elment után, szabadon: az első elment kórházba műtétre (már lábadozik is), a második elment
a szerelméhez (3 hete nem találkoztak, és mentségére legyen mondva, már két
héttel ezelőtt szólt, meg jött is dolgozni, csak előbb lelépett), a harmadik
elment vizsgázni (remélem, sikerült), a negyedik megfázott (tényleg szörnyű
hangon beszélt), az ötödiknek a gyereke beteg (és egy anyának a gyereke mellett
van a helye), a hatodik az autóját rendezte (máskor nem lehetett), a hetediknek
gyereke született (örülünk, hogy szaporodunk), a nyolcadik előadásra ment az
egyetemre (fontos, hogy továbbképezzük magunkat), a kilencedik bejelentette a
betegszabadságát (gerincre műtötték már kétszer, gyógyfürdő nélkülözhetetlen),
a tizedik még véletlenül sem jelentette be a betegszabadságát...
De akár ma
eljátszhattam volna a 1o kicsi indiánt is. Vagyis van 1o kicsi indián. Az egyik
elment műtétre. Maradt 9. Az egyik elment a szerelméhez. Maradt 8. Az egyik
elment vizsgázni. Maradt 7. Az egyik megfázott, nem jött dolgozni. Maradt 6.
Egyiknek a gyereke beteg. Maradt 5. Egyik elment autót regisztrálni. Maradt 4.
Egyiknek gyereke született, és ma hozta haza a kórházból. Maradt 3. Egyik
elment az egyetemre, mert előadása volt. Maradt 2. Egyik bejelentette a
betegszabadságát. Maradt 1. Az az egy meg nem jelentette be a betegszabadságát.
(Pedig ő a legbetegebb!)
Én meg miután mindezt
tudomásul vettem, meg még 5oo dolgot lerendeztem, elmentem Radnóti-estre. Kikapcsolódásként.
Szép is volt. És továbbra is állítom: szép az élet! (Báááár, ha a holnapi
disztótorra gondolok, meg a rengeteg zsíros edényre...)
Én ma mindenkit
meghallgattam, megértettem. Megért engem is valaki?
Akivel ma
beszélgettem a Tétova ódáról, biztosan.
