A nap pozitív
oldala: Az Általános Iskolások Művészeti Vetőlkedőjéről diákjaink 2 első
helyezést és egy harmadik helyezést hoztak el. Tökéletes! A Fruška gora-i
maratonról mindenki hazaért kéz- és lábtörés nélkül. Legyalogolták a 17 km-t,
fáradtnak láttam őket. Vagyis inkább a tanárokat, a gyerekek jobban bírták a strapát. Az ebéd nagyon finom
volt a bérmakeresztfiunknál (ami nélküle zajlott, mert ő is a maratonon vett
részt, amit én megértek, én is elmentem volna, meg már évek óta megyek is, csak
holnap azért még cipőt is kellene húznom a lábomra...). Márk meggyónt,
fociedzés sem maradhatott ki, voltam fodrásznál, voltam az Anyukámnál, a kalács
bekerült a parókiára, Márk cipője meg hazakerült „nyújtás” után...
Feldíszítettük a templomot is az elsőáldozásra, este meg egy nagyon szép
előadást hallgattunk végig a könyvtárban. Művelődés-, és viselettörténeti
előadás-sorozat 3. részére került sor. Szöllősi Boglárka a Mesés Kelet
ruházatáról beszélt, vetített nekünk. Nagyon jó volt hallgatni a kimonó
történetéről, a gésákról, jó volt kikapcsolódni...
A nap negatív
oldala: Feldíszítettük a templomot az elsőáldozásra. 43 elsőáldozó lesz holnap.
A lányos szülők feladata volt szerdán a templom takarítása, a fiús szülőké
pedig a díszítése. Amin felháborodtam, hogy megjelentünk kemény hatan. 5 anyuka
és egy apuka. Meg még a barátnőnket (a lányos anyukát) is bevontuk a
történetbe, mert hát ő ért a virágkötészethez... Megértem, hogy mindenki
elfoglalt, megértem, hogy mindenki készül, meg ezer a dolga, de hiszem azt,
hogy nem mi voltunk a legráérősebbek (volt két háromgyerekes anyuka is, akiknél
szintén tele volt a ház vendégekkel...). Csak hát szervezés kérdése az egész. Mert
valahol fontosnak tartottuk azt, hogy a gyerekeink érdekében tegyünk is
valamit. Mert ez a nap holnap róluk szól. És azt is tudom, ha én nem értem
volna rá, akkor Anyukám „beugrott” volna helyettem... És nagyon jó volt, hogy
volt egy Apukánk is, aki húzta a hosszabítót, aki vágta a drótot, aki rakta fel
a létráról a virágfűzért...
Ami külön „tetszett”,
hogy érkezett egy anyuka, hozta gyónni a gyerekét. Az Atya megkérte, hogy segítsen
egy kicsit, pl. a szemetet kivihetné... Erre a drága anyuka felém fordult: Majd
biztos, nincs nekem erre időm... És elment. És elszámoltam magamban tízig, hogy
ne gondoljak semmi olyanra, amitől megremegtek volna a templomfalak, és
belefért az időmbe, hogy kivigyem a szemetet.
„A gyertya semmit
sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is.” (Alfred Souza) –
küldte most a barátnőm e-mailben. Illik ide. Semmit nem veszítettünk azzal,
hogy ma szebbé tettük a templomot. Sőt!
