RIKI

Hazaértem, és egy zokogó gyereket találtam a garázsban. Komoly férfikönnyeket hullajtott. Kezében meg egy kék kis mütyürt szorongatott. Rikit, a papagájt. Simogatta. Mesélt neki. Próbálta etetni. Hallgatta, hogy lélegzik-e. De Riki nem mozdult. Nem rikácsolt. Nem kért enni. Nem kért inni. Nem lélegzett. Riki elhagyott bennünket. Több mint 5 évig mesélt nekünk a garázsban. Márk az ötödik szülinapjára kapta egy kisbarátnőjétől. Tavaly még a kisállat-kiállításon is részt vett. Igaz, hogy nem tanult meg szavakat, igaz, hogy mindig szétszórta a kajáját, igaz, hogy néha különféle szagok vették körül, de Rikit szerettük. Nagyon. Nyaralások ideje alatt a nagyikat meg a Tatát szórakoztatta. Az sem volt mindegy, hogy milyen kaját kapott, neki a Tesco gazdaságos volt a legjobb… Cipővetés, cipőhúzás közben mindig beszélgettünk. Naponta többször is. Temetése holnap lesz. Ha esik, ha fúj.