2010. január 17., vasárnap

Díjat kaptam! Díjat kaptam!

Díjat kaptam én is. Méghozzá:
     Kreatív Blogger díjat. A kreatív szó az érdekes számomra. Hogy kreatív lennék? Rajztudásom, tehetségem egy deka sincs. Már második osztályban négyesem volt képzőművészetből. Azóta sem fejlődtem, bár kedvenc rajztanár bácsinktól tanultam már ezt-azt. Elméletben. Amúgy meg innen-onnan lesek el dolgokat, ötleteket, amin persze mindig változtatnom kell valamit. Nem bírom ki. Anyukámtól nem örököltem a kézügyességet. (Csak a jó természetem... hihi) Ötleteim meg mindig vannak. Kreatívak. Köszönöm ccsigahaz Sokat is segítettél annak idején. Most meg megleptél. Majd én is igyekszem.
7 dolog magamról?
1. Szeretem a gyerekeket. Minden gyereket. Kicsit, nagyot, soványat, kövéret, szegényt, gazdagot, babakocsiban ülőt, kamaszt, beteget, egészségest, gyengébb képességűt, átlagost, zsenit, mást, fehér bőrűt, nem fehér bőrűt. És mindig azt mondom, hogy senki nem tehet arról, hogy hova született, kik a szülei, meg nem kérdezték meg őket, hogy szeretnének-e a világra érkezni.
2. Szerencsés vagyok. Minden téren. Jó helyre születtem, jó időben. (Bár megszenvedtek értem! De megérte.) Jó emberek irányították a sorsom folyamatosan. Mindig volt valaki, aki okos fejével megmutatta, mikor, mi a helyes. Amit vagy megfogadtam, vagy nem. De hát, az ember tanul a saját hibájából. Azt is kell. És Márknak is jó. Mondom is neki: még megszületned sem volt nehéz.
3. Szeretem a munkám. Jól érzem magam a munkahelyemen. Mert van egy csapat, akikre mindig lehet számítani. Minden helyzetben. Csak úgy is.
4. Mindig van aktuális szerelmem. Ahogy Anyukám mondaná: Ez a legújabb? Volt a zongorázás, volt a kötés (igen, tudok mindenfélét kötni), volt a varrás (ruhát is varrtam magamnak), hímzés (Érden szerettem meg), családfagyártás (pocaklakó érkezésekor), puzzle (most is szeretnék egy 2o ezrest kirakni)... Most épp a blogírás.
5. Kedvenc helyem az 1 négyzetméterem. A szobámban, ahol megy a tv (fogalmam sincs, mi, csak hogy szóljon), könyv a kezemben, meg néha rápislantok a netre is.
6. Nagy társasági életet élünk (nekem már néha sok is), és néha azt gondolom, hogy mindenki hagyjon már békén. Néha meg „be van sózva a fenekem”, menni kellene már...
7. És ami kimaradt: sokat beszélek, mindig, folyamatosan, tipikus Mérleg vagyok, mindenkit megsajnálok, megszeretek, sosem mondanék le a Szó-Beszédről (helyi lap), nem jut időm mindig arra, amit szeretnék... Meg a többi...
És kinek küldöm tovább a díjat?
Szirkának – ha kaptak is már, megérdemelnek még ezret,
Limara pékségének – a jó ötletekért, hasznos praktikákért,
8 éhes száj blogjának – mert minden tisztelet az övéké,
lapbookmániásoknak - mert igazán kreatívak.