Egyszerűen nincs időm feldolgozni
mindazokat az élményeket, amik napi szinten érnek. Szomorúság – vidámság,
pozitív és negatív élmények pillanatok alatt váltották egymást a héten. Igazán mozgalmas napom volt a tegnapi is: fodrász,
vásárlás Verbászon, egy igen kedves tanár bácsim lagzija, rohangáltam hát egész
nap, abban azonban biztos voltam, hogy estére ott leszek a színházban, hogy én
is köszöntsem a 15 éves Rizgetős együttest. Hanit, Csabát, Linkát, Orsit, Zalánt, Árpit, Spityut, Pepét, Ferikét, Beátát és a többieket... A teltházzal együtt volt mit
látnom: a 15 évvel ezelőtt még aprócska gyerekek igazi multimediális előadást
varázsoltak az orrom elé. Bejárták már az egész Kárpát medencét, barátkoztak,
szerelmesek is lettek, házasságot is kötöttek. „Új és új tájegységek
tánclépéseit sajátították el, s ezzel együtt közvetlen közelről megismerték
szétszakított nemzetünk történelmét, kultúráját. Megtapasztalták, hogy több
országban élünk, s mégis egy a gyökerünk, összeköt bennünket szép magyar
anyanyelvünk, szokásaink, hagyományaink, énekeink és táncaink. Az a munka, amit
ezek a fiatalok végeznek, kérés nélkül, szeretetből, pótolhatatlan. Életre
nevelnek. Széleslátókörű, sokat látott, talpraesett és nemzetileg elkötelezett
fiatalokat nevelnek. Amíg ezt tudják folytatni, s én hiszek benne, hogy ez sokáig
így lesz, biztosak lehetünk benne, hogy vidékünkről nem tűnik el szép magyar
szó és ének, ismerni fogjuk a palatkai, mérai vagy éppen a tyukodi táncokat.
Azaz magyarként, emelt fővel tudunk élni a szülőföldünkön.”- mondta
köszöntőjében Juhász Bálint, a HK Tanácselnöke. Aki meg ma szülinapos. Csak ő
28 éves.
A Rizgetősök több mint 100
gyereket tanítanak időt és fáradtságot nem kímélve. Sok mindent megtudtam az
együttesről, a néptáncról, az oktatókról, de valójában csak egy valamin járt
végig az eszem. Nem győztem csodálni azt a kitartást, azt az elszántságot, amit
ezek a fiatalok az elmúlt 15 év alatt minden próbán, minden fellépésen
bemutattak, s bebizonyították, hogy a semmiből is tudnak varázslatot teremteni.
Hogy ezzel nem vagyok egyedül, az is bizonyítja, hogy nem akart megszűnni a
vastaps az előadás végén. A lagziban le is késtük a levest emiatt, de azért nem
haltunk éhen. Ott meg elvarázsolt a hangulat, a menyasszony és a vőlegény gyönyörű
volt, a díszítés tökéletes, töklámpások mindenfelé, igazán jól érezték magukat,
nem volt semmilyen kötöttség. Különben életemben először jártam a
bácsfeketehegyi házasságkötő teremben. Ott, ahol anyukám és apukám 47 évvel
ezelőtt, november 14-én házasságot kötött. Szóval élmények sorozata ér,
mindenről annyi minden jut eszembe…
