KONCERT

           Többen megkérdezték tőlem, hogy miért épp a delfinekről írtam... Írhattam volna a belugákról is akár. Ők is a természet meglepetései... De ez van. Nincs szükségem még se pszichológusra, se pedagógusra... Bár mindkettővel napi szinten kommunkálok...      
          Nem emlékszem pontosan, mikor, de voltam Santana koncerten. Pesten. A neten is próbáltam keresni, de mivel majdnem 1ox tartott teltházas koncertet a magyar fővárosban, nem tudok minden évet kizárni.

         Mivel minden mindennel összefügg, és nincsenek véletlenek – ez a Zeneiskola koncertje közben jutott eszembe. Iskolánk diákjai mutatták be, hogy mit is tanultak az elmúlt félévben. Ők is teltház előtt. Rengeteg versenyt nyertek már a legkisebbektől kezdve a legnagyobbakig... A hegedűsök és a zongoristák is. Valamikor én is zongoráztam. Az alsófokú zenedét be is fejeztem, bár voltak azért ebben is krízishelyzetek (az utolsó évet szenvedésként éltem meg), de azért jó, hogy nem csak öt osztályom van... És a gyengébbek kedvéért: ezért szoktam mondani, hogy kitör belőlem a hatosztály... És a családomban is jelen volt a zongora - hegedű. Csak Öcsikémet egy év után lebeszéltük a hegedülésről... Nem tett jót a lelkivilágunknak... És jót tettünk mindenkivel!

         És most (ha nem adtuk volna el a Petrofot, mikor úgy gondoltam, hogy a Yugo fontosabb) a blogírás helyett biztosan zongoráznék... A Czerny technikai gyakorlatok simán mennének, de az 5.-es anyagot azért gyakorolni kellene egy kicsit... A zenei ízlésem is helyreállna...

        A mai nap szégyenfoltja: (9 év pirosYugo-imádat után) nem nyertem meg egy fogadáson egy doboz FERRERO ROCHERT!!!!! Nagyon fááááj... Imádom... De ha egyszer nem tudtam megkülönböztetni a Yugot meg a Golfot... Nem is érdemlem meg...

És jöhet Santana (1999-es száma):