Kivittük a temetőbe a virágokat. Sok ismerőssel találkoztunk. Olyan emberekkel, akiket már évek óta nem láttam. Hazajöttek külföldről, vidékről... Virágot raknak a sírokra, mécsest gyújtanak, emlékeznek...
Engem nem zavar (mint egyeseket) a gyerekzaj, hogy folyamatosan megállítanak, hogy mindenkivel beszédbe elegyedünk, hogy csigalassúsággal haladunk, hogy órákat töltünk így a temetőben... Évközben rohanunk eleget... Márknak meséltem a tatáról, a dédikről, a hozzátartozókról, akik már nincsenek, akiket nem is ismert... Megérdemlik, hogy továbbéltessük őket különböző történetekben! És amikor hazaértünk, előkerültek a fényképalbumok is, a régi fényképek...
Amit ők tettek, gondoltak, létrehoztak, annak mi is részesei lettünk...
