Mérhető a boldogság? Egyesek szerint igen. Csak nem tonnában, literben,
Wattban, Hertzben... S mivel nem egy
megfogható dologról beszélek, ezért nem is tudom elképzelni, hogyan is lehet
lemérni... És végül is a boldogság nem egy állandó állapot. Nem igazán kapna az ember mindig egy állandó
értéket. Vagyis nincs boldogság-állandó. Nem olyan mint pl. a Boltzmann-állandó
a fizikában... Az agyunkban van egy kis jutalomközpont, és ha az aktív, akkor
boldognak érezzük magunkat. Elégedettnek. Kiegyensúlyozottnak. Vidámnak. Sok
összetevőtől függ, ami nem látszik, amiről nem beszélünk, amit elmondani nem
lehet. Egy tudatállapot, mindenki vágyakozik utána, mindenki szeretne egy
boldogság-birodalomban élni... Lehetne ezt tovább ragozni, de a kevesebb, néha
több...
Az élet nem azzal mérhető, milyen
sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a
lélegzetünk… Hogy ezt ki mondta, nem tudom, de ma párszor elakadt a lélegzetem.
És ha a boldogságom mérhető lenne, akkor nem giga, hanem teraakármiben fejezném
ki…
A zeneválasztáshoz meg csak
annyit, hogy ma nagyon jót szórakoztunk egy polcos történeten (ami persze nem
publikus)…
