Reggel
majdnem írtam, hogy hurrá, süt a Nap! De azután meggondoltam magam, és nem
szerettem volna elkiabálni, hogy szép idő lesz a kirándulóinkra... Azért
belegondolva, nem is tudom, mit kezdtek volna az osztályfőnökök, a tanító nénik
a gyerekekkel szakadó esőben. Szabadtéri program is volt bőven mindenhol. Meg
hogy is lehet állatkertet nézni rossz időben... Meg várban sétálni... Meg az
Ezüst-tó körül...
Mindenki
szerencsésen hazaért, kaptam a nap folyamán az sms-eket, hogy jól érzik
magukat, minden a terv szerint halad... Idézek is párat: „Jelentem minden ok.
Palicson a játszótéren vagyunk. Aranyos az útvezetőnk is. Ha az ígéreted
tartod, akkor reméljük, most már megússzuk szárazon.” „Szerencsésen hazaértünk.
Minden rendben volt. Majd mesélünk. Kifáradtunk.” „Fél 8 körül landoltunk.
Minden OK. Bővebben majd egy caffe mellett hétfőn.” „Elégedettek vagyunk
mindennel!” És az a lényeg, hogy a
gyerekek is tele élménnyel tértek haza...
Közben
én meg színházban voltam, mert az egyik tanító bácsink rendezett egy darabot.
Háy János Senák című drámáját vitték színre a topolyai Mara amatőr színház
tagjai. Ákos tanító bácsi társrendezője volt az előadásnak. Kihívás lehetett
színre vinni, mert pillanatok alatt változik a tér, az idő. Meg elég nehéz is
tartalmilag. A mozgó színpad folyamatosan feldobta a darabot, a zene titokzatos,
a fények játéka izgalmas, a kocsmában kiszolgáló asszonyka pedig nevetésre késztette
a közönséget. A Vajdasági Magyar Amatőr
Színjátszók XV. Találkozóján a legjobb alternatív, új formákat kereső
előadásért kaptak fődíjat, de elhozták a legjobb díszletért járó díjat is, kaptak különdíjat is...
Szóval
a tanári kar ma is teljesített! És hogy véletlenül ne unatkozzonak holnap sem,
egy különítmény indul a Fruška gora-i maratonra, négy autóval mennek az
Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjére... De hogy én sem unatkozzak,
reggel megyek templomot díszíteni (készülünk a vasárnapi elsőáldozásra), ebédre
a bérmakörösztfiunkhoz, lesz egy előadás is a könyvtárba, meg a fodrászt sem
felejtem ki, meg Márk gyónását sem felejtem el, meg a tortát sem...
De
a lényeg: kisütött a Nap! (Ennek örömére a fűnyírás sem maradt el délután, meg
lett cipőm is az elsőáldozásra: fekete-fehér, meg a körmömön is van egy fehér
csík!) Ahogy illik.
Keresgettem kirándulási zenéket, és közben ráakadtam erre a Presszer-számra. Romantikus, szerelmes szám, de nekem most a gyerekek hazavezetése jutott az eszembe...
