Ma
több mint száz hegyesi kisdiák részesülhetett a bérmálkozás szentségében. Kevés
olyan család volt kis falunkban, ahol valakinek a valakije ne bérmálkozott vagy
bérmált volna. Arról már írtam, hogy van három körösztlányunk, de
bérmakeresztgyerek, ráadásul FIÚ, eddig még nem jött össze. Ma viszont igen.
(A
képen a legmagasabb: Dani; az egyetlen lány: Niki, Dani húga; meg Márk és a
bérmakeresztapa.)
Családi
hangulatban, nálunk zajlott a vacsora.
A húsfelelős nem én voltam, de egy kis
póréhagymás gombával, tejfölös kukoricasalátával, kaszinótojással hozzájárultam
az est sikeréhez. És szép is volt. Jó is volt minden.
(Ahhoz képest, hogy 2-kor
még úgy éreztem, semmire sem leszek való... És a mandulám is csak fehéredett
ész nélkül... És a fejem is befájdult... És ekkor – mivel anyák napja is van,
és egy anya mindig tudja, mi kell a pici lányának, csak megjelent az én Anyukám,
megnyugtatott, kibőgtem a vállán magam, fordultam egy kicsit a kádban, és már
haladtam is... Az Apukám meg hősiesen újságot olvasott eközben. Ő meg a bölcs hallgatásával
járult hozzá a bérmálkozáshoz. És csak 1o percet töltöttek nálunk, de néha a
kevés sokkal több.) Köszönet mindenkinek, aki velem volt, meg szorított nekem... És örülök, hogy Dani bennünket választott...
