Legyen már TAVASZ!!!

     Nem szeretem a telet. Nem szeretem a hideget. Nem szeretek fázni. Nem szeretem a reggeli fagyokat. Nem szeretek semmilyen mínuszt (mert hát a mínusz az egy negatív dolog). Nem szeretem a nagykabátot, ("Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom...” – írta Zelk Zoltán, de Tereskova is énekel a nagykabátról…), nem szeretem a csizmát, a kesztyűt, nem hordok kendőt, sapkát, kalapot… Ebből kifolyólag, mindig megázom (esernyő meg pláne nincs nálam!), ebből kifolyólag göndör lesz a hajam, ebből kifolyólag meg morcos leszek…

     Karácsonykor meg igenis essen a hó, mert akkor kell, mert akkor úgy szép az élet, mert úgy hangulatos, meg az is a rendje módja… Meg essen a téli szünidőben is, menjenek csak szánkózni a gyerekek, meg építsenek hóembert, meg hógolyózzonak, mert nekik öröm… (Én meg majd elhányom a ház körül…) Meg a meleg szobából nem is olyan rossz nézni a hóesést...

    Nem a hóval van bajom, hanem a hideggel! De bevallom, hogy egy kicsit a hóval is, amikor olvad. Minden csupa latyak, tiszta sár (azért kicsit ellentét a tiszta meg a sár), mocskos.

    Télen nekem hiányoznak a színek, a rügyező fák, a meleg, a Nap! Legyen már tavasz! Legyen már meleg! Legyen már plusssssz!