Benne
voltam a tévében! Persze, ez nem akkora attrakció, nem először történt meg. A
változatosság kedvéért a Pannon TV-nek nyilatkoztam, mi másról, mint a
H1N1-ről. A védőintézkedésekről, meg a szülők tájékoztatásáról.
Különben
meg mindig meglepődnek a riporterek, operatőrök, hogy tudom, mit kell tennem,
hova kell néznem. Nekem ez valamilyen szinten természetes, hiszen az Újvidéki
TV-ben dolgoztam 7 évig. De jó is volt! De szerettem azt a munkát (is)! Kezdtem
rendezőtitkárnőként, folytattam riporterként, szerkesztőként. Ifiműsor, Halló
TV, Napjaink, Barázda, Híradó, Jelen-lét... És az egy jó iskola volt!
Megtanultam szervezni, emberekkel kommunikálni, autót vezetni (bár a kis Visát
tolták-vonták-taszították oda-vissza), és nem utolsósorban szerbül. Első
riportomra elküldtek egy szerb nyelven beszélő operatőrrel, román nyelven
beszélő sofőr-világosítóval. Témáim pedig: nemezelők (magyarul is nehéz
elmagyarázni az embereknek), meg a betlehemező gyerekek készülődése
karácsonyra. Szótár elő, sikerélmény, és egy életre megjegyeztem: čoljari meg
vitlejemci...
Sokszor
eszembe jutnak a tévés évek, a kollégák, kolléganők. Rengeteg élmény, rengeteg
forgatás, rengeteg fénykép (épp a múltkor nézegettem), rengeteg ember... És amit ott tanultam, most, igazgatóként
igencsak fel tudom használni. És ez így volt jó, így jó, mindennek van miértje.
Állítólag.
És a B-tervnek hegyesi tagja is van (Dani, a sárga pólóban). És most voltak épp a tv-ben ők is.
