2010. október 24., vasárnap

Jó nekem...


Tegnap este sok helyen kellett volna lennem. 
1. A Vöröskereszt községi szervezete egy találkozót szervezett Bácsfeketehegyen, ahová meghívták a sikeres véradókat, a segítőiket. Nagyon felnézek ezekre az emberekre, akik életeket mentenek, akik, ha hívják őket, szó nélkül mennek, hogy másoknak jó legyen. Önzetlenül, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. És ha már én nem adhatok vért - nem részletezném, miért - akkor vállaltam, hogy a községi szervezet elnökségi tagja leszek, és segítek minden másban, amiben tudok. Le a kalappal előttük.
2. A Női Fórum megalakulásának 8. évfordulóját ünnepelte. Szeretem őket is nagyon. Annyi mindent szerveznek (gyerekeknek műhelymunkákat, játszóházat, nyári programokat, családi napot, szórakoztató délutánokat, kézimunka kiállítást, de sütik a lángost a Dombos Fest-en, látogatják-törődnek az idősekkel, pályázatokat írnak, és még sorolhatnám…). Idejüket, erejüket nem kímélik. És tudom, nem csak egy zárójeles felsorolást érdemelnek… Boldog születésnapot!
3. Fontos a suliban, hogy a gyerekek színházba is járjanak, művelődjenek, kultúrálódjanak. A zenetanárnőnk megszervezte, hogy lejussanak Újvidékre, és megnézzék a Hattyúk tavát. Egy autóbusznyi gyerek vágott neki az útnak, párral már beszéltem is, nagyon jól érezték magukat. Mentem volna én is velük.
4. Niki 11 éves lett. Boldog szülinapot!
5. A Vöröskereszt jó szándékú tagjai még sokszor adnak vért. Találkozhatok még velük. A Női Fórumosok is még sok szülinapot ünnepelnek, hiszem, hogy tele vannak még ötletekkel. A Hattyúk tavát is megnézhetem még egyszer, Nikit fel is köszöntöttem délután. De Petyi bácsi nyugdíjas buliját nem lehetett kihagyni. Semmit nem tudott arról, hogy meglepetést szerveznek neki a gyerekei. Mivel születésnapja is volt, azt tudatták vele, hogy elviszik Topolyára vacsorázni. Közben meg a tűzoltóotthonban vártuk – sötétben és csöndben – majd amikor belépett, megszólalt a zene, taps… És szem nem maradt szárazon… Boldog nyugdíjas éveket!
És ott, a tűzoltóotthonban láttam meg a képet. Amit már régóta kerestem. Amiről már régóta álmodtam. Ami az orrom előtt volt évekig. Ami előtt ezerszer elmentem. Ami alatt ültem a sarokban. De ez meg már egy másik történet…

De annyira jó, hogy ilyen emberek vesznek körül. Jó nekem, hogy vannak nekem.