Tegnap este sok helyen kellett
volna lennem.
1. A Vöröskereszt községi
szervezete egy találkozót szervezett Bácsfeketehegyen, ahová meghívták a
sikeres véradókat, a segítőiket. Nagyon felnézek ezekre az emberekre, akik
életeket mentenek, akik, ha hívják őket, szó nélkül mennek, hogy másoknak jó
legyen. Önzetlenül, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. És ha már én nem
adhatok vért - nem részletezném, miért - akkor vállaltam, hogy a községi
szervezet elnökségi tagja leszek, és segítek minden másban, amiben tudok. Le a
kalappal előttük.
2. A Női
Fórum megalakulásának 8. évfordulóját ünnepelte. Szeretem őket is nagyon.
Annyi mindent szerveznek (gyerekeknek műhelymunkákat, játszóházat, nyári
programokat, családi napot, szórakoztató délutánokat, kézimunka kiállítást, de
sütik a lángost a Dombos Fest-en, látogatják-törődnek az idősekkel,
pályázatokat írnak, és még sorolhatnám…). Idejüket, erejüket nem kímélik. És
tudom, nem csak egy zárójeles felsorolást érdemelnek… Boldog születésnapot!
3. Fontos a suliban, hogy a
gyerekek színházba is járjanak, művelődjenek, kultúrálódjanak. A zenetanárnőnk
megszervezte, hogy lejussanak Újvidékre, és megnézzék a Hattyúk tavát. Egy
autóbusznyi gyerek vágott neki az útnak, párral már beszéltem is, nagyon jól
érezték magukat. Mentem volna én is velük.
4. Niki 11 éves lett. Boldog
szülinapot!
5. A Vöröskereszt jó szándékú
tagjai még sokszor adnak vért. Találkozhatok még velük. A Női Fórumosok is még
sok szülinapot ünnepelnek, hiszem, hogy tele vannak még ötletekkel. A Hattyúk
tavát is megnézhetem még egyszer, Nikit fel is köszöntöttem délután. De Petyi
bácsi nyugdíjas buliját nem lehetett kihagyni. Semmit nem tudott arról, hogy
meglepetést szerveznek neki a gyerekei. Mivel születésnapja is volt, azt
tudatták vele, hogy elviszik Topolyára vacsorázni. Közben meg a
tűzoltóotthonban vártuk – sötétben és csöndben – majd amikor belépett,
megszólalt a zene, taps… És szem nem maradt szárazon… Boldog nyugdíjas éveket!
És ott, a tűzoltóotthonban láttam
meg a képet. Amit már régóta kerestem. Amiről már régóta álmodtam. Ami az orrom
előtt volt évekig. Ami előtt ezerszer elmentem. Ami alatt ültem a sarokban. De
ez meg már egy másik történet…
De annyira jó, hogy ilyen emberek vesznek körül. Jó nekem, hogy vannak
nekem.
2 megjegyzés:
Sajnos én még nem adtam vért, mert mindig állapotos voltam, vagy szoptattam. Most meg sajnos a betegségem miatt nem adhatok. :( A férjem talán, akkor adott vért, mikor katona volt, anyósom meg mindig adott, míg kora miatt már nem lehetett. Nagyra értékelem én is az ilyen embereket.
Az csodás dolog ha talpraesett, szolgálatkész és önfeláldozó emberek körében forgunk és ezek mellett még a barátunknak is tudhatjuk őket. Ettől jobb érzés szerintem csak az lehet ha mi is örömet tudunk szerezni nekik,ha tudunk nekik segiteni amikor arra lehetőségünk van. Sok erőt, kitartást a további munkához. A reális rálátás a dolgokra és a meglévő szorgalom biztos sikerhez és elismeréshez vezet. Részed legyen benne!!! Üdv.
Megjegyzés küldése