(Photo by: A., A., O., T., T., M., M., M.)
Harmadik
alkalommal választottuk Vlašićot telelési úticélként. Mind a három alkalom más volt. Más társaság, más
időjárási viszonyok, más ottani viszonyok. Folyamatosan bújnak ki a hegyből a
kis faházikók, a nagyobb faházak, a hotelok.
Horvátországon keresztül autóztunk Boszniába. A határokon
semmi gond, már tudjuk, hogy mit szabad, mit nem. (Tavaly a horvátok
visszaküldtek, mert nem volt a C3-on SRB levonó.) Érdekesség, hogy sem
Horvátországban, sem Boszniában nem rohangálnak a szerbiai rendszámtáblás
autók... Ismerőssel azért összefutottunk, és még ő is diplomata kocsival
közlekedett. Bár rejtély, hogy mi köze van a diplomatákhoz...
Az idei telelés egy keretes történet. Ugyanott álltunk meg oda is - meg vissza is: Doboj a nyerő kávézás szempontjából! Amikor
felértünk, elkezdett esni a hó. Esett is három napig. Majd jött az eső. Majd,
amikor indultunk haza, megint rákezdett a hó. Sielésre - szánkózásra 3 nap
jutott. De ki a kicsit nem becsüli... Pozitív felfogás: legalább maradt idő
alvásra – olvasásra is. És hegyet mászni még hó nélkül is lehet. És a látvány
gyönyörű... Mesébe illő... A sípályák közül csak egy működött, a baby pálya – a
gyerkőcöknek tökéletes volt (nekem meg olymindegy).
Vlašić Travnik mellett van. Travnikban igazi
középkori törökös hangulat uralkodik. Számos vár, minarett, mecset teszi
titokzatossá. Itt született egyébként Ivo Andrić író is. Vlašić tengerszint
feletti magassága 11oo-1525 m. A havas napok száma állítólag 15o felett van. Az
arányokat azért nekünk is sikerült kifognunk.
Bosznia egy külön világ. Továbbra is látható a
háború nyoma. Rengeteg a temető, sírok, keresztek mindenhol. Minarettek,
dzsámik, keresztek, bosnyák, török, szerb, horvát zászlók keverednek. És most is együtt
élnek a bosnyákok, a szerbek és a horvátok.
És épülnek az újabbnál újabb, modernebbnél modernebb templomok, dzsámik,
mindenkinek vallása szerint. És azért a vallási fejkendők is jelen vannak.
Fiatal, idősebb nők egyaránt viselik. És a hegycsúcson még lefátyolozott nőt is
láttunk. Meg az is eszembe jutott, hogy az emberek nagy része vagy benzinkutas
vagy vulkanizőr, autómechanikus. Az út mellett felváltva követik egymást a kutak
és a műhelyek – köztük meg a motelok/hotelok sorakoznak.
Az árak alacsonyabbak, mint nálunk. Olcsóbb a
benzin, az élelmiszer, a ruhanemű. 1 Euro = 2 konvertibilis márkát ér. De
mindkettővel lehet fizetni mindenhol. És az is elképzelhető, hogy euróból
márkát adnak vissza vagy fordítva. Kaját vinni nem érdemes, Vitezben (horvátok
élnek többségben) ott a FIS, minden „régijugoszláv“ termék jelen van. A Carnex
pástétomtól kezdve az Argetáig.
A
helyi csevap lepényben kajmakkal – isteni! Márkkal többször is megkóstoltuk. És
minden alkalommal nagyon finom volt. Köszönöm Bosznia! Az emberek barátságosak,
amikor elmondtuk, hogy vajdaságiak vagyunk, mindenkinek felelevenedett a
katonasági élménye, vagy a „rodbina” él a közelünkben. A horvát szomszédokkal jól kijöttünk, mi
ettük az ő sajtjukat, ők itták a mi pálinkánkat. Közben jöttek a „trubácsok”,
meg a szilveszter tűzijátékkal (meg petárdákkal, rakétákkal), meg egy nap
Sarajevo (a társaság egyik felének), egy nap wellness központ masszázzsal,
török meg finn szaunával (a társaság másik felének)...
Zeneileg
megmaradt a Hari Mata Hari, a Crvena jabuka, a Plavi orkestar, a Bijelo dugme, Zdravko Čolić... A rádióban is
folyamatosan ez szólt... És nem unták meg az elmúlt 2o évben...
