2009. november 29., vasárnap

GYÖKEREK - honvággyal

   Előzetes előzetes: Békésszentandrással a kapcsolat a 18. századba nyúlik vissza. 1769-ben 81 békésszentandrási család érkezett a hegyesi pusztára, megalapítva ezzel a mai Kishegyest. Békésszentandrás és Kishegyes a letelepedés után 200 évvel, 1969-ben léptek kapcsolatba, majd ezt 1988-ban tették hivatalossá, testvérvárosok lettek – olvasható Kishegyes honlapján. És a dolog működött is. Intézményvezetők találkoztak itt is – ott is. Gyerekek mentek – jöttek. Ismerkedtek, barátkoztak, mélyítették a kapcsolatokat.
    Előzetes: Intézményvezetőváltás volt itt is – ott is. Valamiért vontatottan indult az egész. Az ő részükről. Kicsit döcögött, hogy nem értették, hogy ez nem a politikáról szól. Hogy mindegy, hogy ki a szocialista, ki a fideszes, ki a független, ki a demokrata, ki a VMSZ-es. Hogy ki a polgármester, iskolaigazgató, művelődési elnökasszony, könyvtáros, polgármester... Hogy ez nem erről szól. Hogy igenis folytatni kell a kapcsolatok ápolását. Hogy nem jöttek el a jubileumi rendezvényünkre márciusban? Hogy nem tartották fontosnak? Mi igen. Hiszen a gyökereink ott vannak...
     És most érkezett egy meghívó a polgármesterünknek:
  Békésszentandrás Nagyközség Önkormányzata nevében tisztelettel és szeretettel meghívlak Téged és Simonyifalva képviselőit nagyközségünk 2009. november 28-án (szombat) megrendezésre kerülő Szent András-napi ünnepségére.
   Nem sértődünk meg. Tájékozódtunk helyette Simonyifalváról. Majd döntöttük. Elmegyünk. És jól érezzük magunkat. És elmondjuk, hogy nálunk más rendszerben működik az Önkormányzat, és nem a polgármester Kishegyesen a főnök, hanem a HK titkár. Bár összezavarásként elvihettük volna a HK Tanácsának elnökét is, mert valójában Kishegyes polgármestere ő. Vagy hogyisvanez. (Zárójelben: eddig többször elmagyaráztuk már.)
    Forgatókönyv:
6,3o – indulás Békésszentandrásra
1o,oo – ünnepi szentmise
11,oo – fogadás az Önkormányzatban
12,oo – ünnepi ebéd
14,oo – Békésszentandrás nevezetességeinek megtekintése
16,3o – ünnepi műsor: polgármester beszéde, képviselő beszéde, dalegylet fellépése, gyerekek tánca, HK titkárunk beszéde, díszpolgári címek átadása, legjobb sportolói díjak átadása, legszebb utca, legszebb kert díjak átadása...
 
A dalt a Dalegylet adta elő. Csak nekünk - mert a simonyifalviak már
hazamentek... Jófejek egyébként.

19,oo – kiállításmegnyitó
19,3o – ünnepi vacsora
23,oo – ünnepi hazaindulás
    A forgatókönyvben leírtakat megvalósítottuk. A tervet teljesítettük, mindent láttunk, mindenhol ott voltunk, mindenre figyeltünk. Igaz, hogy az időjárás bezavart egy kicsit, – így nem tévedhettünk el a tanösvényen, kimaradt egy-két emlékmű, de helyette jártunk a suliban (náluk is felújították a tornatermet, de a miénk szebb...), a szociális gondozóban (nálunk is kellene egy). A legnagyobb élmény – kultúrálisan – a református templomban ért. Nem azért, mert műemlék a templom meg az orgona, hanem ahogy a lelkész beszélt... Pedig nem vagyok egy meghatódós tipus. Még hegedült is a tiszteletünkre. Nekünk, katolikusoknak katolikus éneket játszott el, a reformátusoknak meg református zsoltárt... És ahogy beszélt, és amit mondott, és még Márk evangéliumát is kaptam tőle...  Meg is sajnáltam, hiszen csak 15-en járnak istentiszteletre... Mondtam is a lelkész úrnak, hogy szívesen lennék 16-ik.
     Különben ennyit még életemben nem nevettem (kellett is már). Még a könnyem is potyogott jópárszor.  
  Hogy a kapcsolatok ápolása hogy áll? Ez a programban 22,3o-23,oo-ig volt. Mi visszatértünk a gyökerekhez... Most ők jönnek hozzánk?

utunk - ÉN utam