A lány megszerette a férfit, akinek már az első házassága felbomlott, két gyereke is van. Esküvőt tartanak, külföldre mennek. A férj dolgozik, a feleség pedig szül két kislányt. Francia állampolgárok is lettek a szerb mellett. A lányok megtanulják a szerb, a francia és a magyar nyelvet is. Francia iskolába járnak, hangszereken játszanak, élik mindennapi életüket. Időközben valami megváltozik, Magyarországra költöznek. A lányok magyar - német nyelvű iskolába járnak, hangszereken játszanak, versenyeket nyernek. És megint valami megváltozik. Anyuka hozzánk hozza a két lányt szeptemberben. A nyolcadik osztályost és az ötödik osztályost is. Beilleszkednek, versenyekre járnak, nagyon értelmes gyerekek. Egy gond van velük: nincs bizonyítványuk. Apukánál maradt. Természetesen a gyerekek érdekét nézzük, ideiglenesen beírjuk őket, várjuk a dokumentumokat, amik csak nem érkeznek. Időközben a válást is megindította anyuka, a gyerekeket nála helyezte el a bíróság, apuka minden első pénteken láthatja őket a szociális munkás felügyelete mellett. De ő nem él a jogával. Viszont nekem leveleket ír. Részletezi, hogy anyuka naponta hány kávét ivott a 15 év házasságuk alatt (ez neki 5ooo eurójába került), ki-mikor-mit mondott, kinek mennyi volt a fizetése, ki mivel járult hozzá a háztartáshoz, ki hogy öltözött, ki milyen gyógyszert szedett, ki hánykor feküdt le... És a múlt héten meg is jelent az iskolában. 7 hónapja nem látta a lányait. És most el szeretné vinni őket. Másfél órát kiabált. Meghallgattuk. A lányokat is megkérdeztük (nem volt első péntek), de nem szerettek volna az apjukkal találkozni. A nagyobbik sírt, mesélte, hogy mi mindent éltek át. Fizikai és lelki terrort is. És nekik jó Hegyesen. Apuka ment a szociális központba, a rendőrségre. És találkozott is a lányokkal. 5 percre. És a bizonyítványokat nem volt hajlandó átadni.
Ma újra megjelent. Fenyegetőzött. Felírta az adatainkat. Be akar perelni bennünket. Mert nem adjuk neki oda a lányokat. A bíróságtól nem félünk. Több gondunk is van. Hiába tudjuk, hogy milyen tantárgyakat nem tanultak külföldön, nem tudjuk levizsgáztatni őket. Mert nincs hivatalos papírunk. Nagyobb gondot a nyolcadikos lány továbbtanulása jelent. Mert nem tud sehova bejutni a bizonytvány nélkül. És apukát ez nem érdekli. A gyereke jövője. Most dacol. Mint az óvodások. Dedósok. Csakazértsem adja. És senki nem bír semmit, bíróság útján kell kérvényezni. És nagyon mérges vagyok rá!
