Mióta Rúzsa Magdi megnyerte a Megasztárt, a suliban is énekversenyt tartunk az alsósoknak. A mai vetélkedőre 25 számmal nevezett be 44 kisdiák. Nagyon jót szórakoztunk, tapsoltunk, énekeltünk, táncoltunk. Igaz, hogy szakadt az eső, de hallhattuk a Nyár van című számot, megtudtuk, hogy Ilyenek voltunk, milyen egy Csókkirály, milyen a Kör közepén állni, mi következik a 8 óra munka után... Lámpaláznak se híre, se hamva nem volt... Ez is egy szép nap volt.
Ma a pedagógusok napja van. Ebből az alkalomból interjút adtam az Újvidéki Rádiónak. (Őszintén, soha nem ünnepeltük ezt a napot. Eszébe jut valakinek egyáltalán?) Első mondatként azt mondtam, lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon fontos, hogy egy tanító, tanár szeresse a gyerekeket... (Ugye, mindenhol vannak rossz példák? De rengeteg jó is!!!) Legyen jó szülő, apja helyett apja, anyja helyett anyja a kisdiáknak. Legyen jó színész, hogy érdekesen adja elő az anyagot. Legyen jó pszichológus, hogy a különböző gyerekek, különböző gondját-baját, örömét-bánatát megértse. Nem könnyű ma tanárnak lenni ebben a fene nagy demokráciában... Ugye, a mi időnkben nem így volt??? Viszont nagyon szép hivatás. Rengeteg-rengeteg türelem kell hozzá... Meg még ne soroljam, hogy mi nem... Beszéltem vagy 7 percet, le is engedték az egészet... Meg ami meglepő, nagyon sokan telefonáltak, hogy hallották... Kedves pedagógusok, akkor boldog pedagógusnapot kívánok magunknak!
