A
hét első munkanapján iszonyatosan korán beérek. És megiszom a 3in1-et. Majd
végiggyűlésezem az egész napot. Vége az első félévnek, ma meg kezdődött a második. Osztálytanácsik, tantestületi... Tele is a fejem igazolatlan órákkal, kettesekkel,
ötösökkel, intőkkel, átlagokkal. Még egy igazgatói megróvót is kiosztottam. Egyik drága kis
mucika a németdolgozatát magyarul írta. Ami nem is lett volna akkora gond
(mindig a pozitívumot keressük a gyerekekben!), mert legalább értette a
kérdést. De a válogatott káromkodást, osztálytársait, tanárokat szidó kifejezéseit
már nem díjazhattam...
És
megint a H1N1 tölti majd ki (ahogy a jelenlegi ábra mutatja) a következő
napjaimat. Az iskola dolga megszervezni, hogy a gyerekek (meg az iskola
dolgozói) felvegyék a vakcinát. Természetesen, a szülő beleegyezése is
szükséges. De hát tájékoztatni is kell őket. Vagyis szülőértekezletek sorozata
következik. Meg majd a bizottság is ülésezhet folyamatosan... Már nyilatkoztam
a Magyar Szónak, holnap meg jön a tévé is. A dolognak csak egy szépséghibája
van: az akció holnap indul, vakcina meg egy szál sincs... De hát a miniszter úr
azt mondta, hogy van. Ő is nyilatkozik. Összegzem: mondjon ki, mit akar,
iskolánkban a héten nincs oltás.
És a jelentések szerint érkezik a
H1N1 harmadik hulláma. Állítólag a legerősebb. Nőnapra nem is készítünk műsort,
mert addigra majd megint nem szabad gyülekezni. Meg valami újabb szünetet is
emlegetnek. Még az eddigi hiányzásokat sem pótoltuk be, lóg még egy napunk (Hatot
már ledolgoztunk!). Mást sem csinálunk, csak folyamatosan javítjuk a havi
terveket, hogy mégsem valósítottuk meg a tananyagot... Meg pótolunk. Szombatonként
is dolgozunk...
Erről jut eszembe, a
hetedikes-nyolcadikos gyerekek egy csoportja két tanár bácsival nyúlbefogáson
vett részt. Azt hiszem, eddig ez volt az iskolaév legjobb programja! A határban
zavarták a nyulakat egy hálóhoz, közben kötelezően ordítottak, hangoskodtak,
dübörögtek, szaladgáltak. Meg ki is fáradtak. Meg még az ebédből sem maradt egy
falat sem, a kotlát is kinyalták... És mindenkinek tetszett, csak pozitív
véleményeket hallani mindenfelé, a vadászok is örültek, hogy ilyen sikeres
akciót szerveztek, meg a suli egy laptopot is kap ajándékba! És itt az
együttműködés, amiről már írtam. Az iskola (meg az én) feladata a jó
kapcsolatok ápolása. Mindenkivel. És a helyi vadászegyesület tagjai is
segítőkész emberek. És ők is szeretik a gyerekeket... Én meg szeretnék most aludni...
