Vannak
néha olyan dolgok, amiket csak a csend mondhat el. És olyankor megtorpan az élet, magába néz,
elgondolkodik, és mi pedig felfedezzük az igazságot. Miután a világ is néma,
bennünk megvilágosodik valami. Egy olyan dolog, ami hozzánk tartozik, ami
szerves részünk, ami nélkül nem létezhetünk. Olyan, mint a légzés. És ez valójában
az igazság lélegzete, valójában a csend pillanata. És ilyenkor valójában a
csend egy kép. Egy olyan kép, ahol színek vannak, formák, árnyékok, emberek,
mozgások. Ahol a malom kerekei őrölnek.
Ahol a gondolatokat képsorként látjuk. És halljuk is néha, ahogy a csend
beszél hozzánk. Elmeséli, hogy mi volt, hogy mi lehetett volna...
És
most a gondolataim csak a csend mondhatja el. És megtorpant az élet, magamba
néztem, elgondolkodtam, és felfedeztem az igazságot. És mivel a világ is néma,
bennem megvilágosodott valami. Az igazság lélegzete, ami nélkül nem létezhetek.
És látom a képet, ahol színek vannak, formák, árnyékok, emberek, mozgások. És a
malom kerekei őrölnek: és látom a képsorokat, és hallom, ahogy a csend beszél
hozzám, hogy mi volt, mi lehetett volna...
És ma van a pravoszláv újév első napja... BÚÉK megint!
