2010. szeptember 2., csütörtök

Türelem

A türelmet gyakorolni kell. Vannak olyan emberek, akik nem tudják kimutatni, hogy szeretnek valakit. Nem tudják kimutatni, hogy szeretik a gyereküket, szeretik a párjukat, szeretik a barátaikat, a munkatársaikat, az embereket, saját magukat. Vannak emberek, akiknek ez nagyon jól megy. Lehet, hogy a génjeikben van, lehet, hogy mások hozzák ki belőlük, de az is lehet, hogy nem őszinte ez a szeretet, de jól csinálják. Voltam már én is olyan helyzetben, hogy olyanok segítettek, akikről rémálmomban sem gondoltam volna. Akikre meg számítottam, felém sem szagoltak. Mára már azért letisztult a kép. Tudom, kinek vagyok fontos, tudom, nekem ki a fontos. Tudom, hogy ki szeret, hogy én kit szeretek. Ki az, akit elfogadok, ki az, aki elfogad feltételek nélkül. És ez így van jól. Megszámlálhatatlanul sok út van. Közöttük bújnak meg a zsákutcák is. Van olyan is, hogy az ember lánya rossz sarkon fordul be, de ki is lehet fordulni, meg ott is lehet maradni. Egyéni döntés.  És attól, hogy valakinek a szíve darabokra törik, a világ megy tovább. Nem áll meg, hogy a szilánkdarabok egésszé álljonak össze. És ez is így van jól.  Mindennek eljön az ideje - mondják a régi öregek. A türelmet gyakorolni kell.