Elérkezett
az osztálykirándulások ideje. Ma reggel 7-kor az első csoport sikeresen el is
indult. Két napra mentek délre, Szerbiával ismerkednek a hetedikesek és a
nyolcadikosok. Most beszéltem az osztályfőnökökkel. Természetesen már minden
gyerek alszik, természetesen a saját szobájában, természetesen semmi buli
nincs, semmi szaladgálás... Ők meg felrakott lábakkal beszélgetnek... És
természetesen, nem ez a helyzet. Mindenki tudja, ha kirándulás van, akkor se a
gyerekek nem tudnak aludni az izgalomtól, se a tanárok az aggodalomtól.
Váltásra ügyelnek, még fél 1o-kor tartott a buli, mindenki jól érzi magát,
mindenki egészséges. Egészségügyi felügyelet alatt vannak, hisz a törvény
értelmében, ez is kötelező. Holnap meg majd várjuk a fáradt társaságot haza. Tele
élménnyel, sok mesélnivalóval... És a gyerekek meg a tanárok elbeszéléséből
összeáll majd a kép...
Holnap
reggel indulnak az ötödikesek (Smederevo – Kostolac – Ezüst-tó) meg a
másodikosok (Palics). Csak jó idő legyen
rájuk! Bár most ez még elég reménytelennek tűnik, mert szakad az eső, meg
zörög, meg villámlik. De megígértem a másodikos tanító néniknek, hogy szép idő
lesz rájuk, úgyhogy valamit tennem kellene... Tehát: eső holnap ne ess! Nap
süss rájuk! (Majd kifigyeljük...)
