K E D D - piaci nap

      Büszke vagyok magamra! Két nap alatt mennyi mindent kreáltam! Hát igen, türelmetlen vagyok, pedig nagyon sokszor számolok magamban! (Néha 1o-ig, néha 1oo-ig!) Lassan megtanulok hallgatni... De még most néha előbb jár a szám, mint kellene... Türelmetlenségem: most akarok mindent, rögtön! Ezt is felrakni, azt is feltenni a blogra... Persze, nem lehet... És őszintén, nem is tudok dolgokat... Végül is, nem vagyok én informatikus! Csak fizikus! És magyartanár. És saját bloggal rendelkező Valaki! De kegyetlenül örültem, hogy még a zene is megszólal, ha valaki rámkattint... Nem biztos, hogy ezt szerettem volna, de lecserélni még nem tudom.... (A pocsolyába léptem c. szám jobb lenne most.) És nem biztos, hogy a csillogó-villogó képek is az én stílusom tükrözik, de ezzel sem tudok még mit kezdeni!  

         Bevallom őszintén: van egy kis segítségem. Vagyis Nagy segítségem...  Angol tanító nénit elég sokat zargattam az elmúlt két napban... Sms, telefon, élő közvetítés. De ő türelmes velem. Türelmesen old meg mindent. Minden kérdésemre válaszol... És megállapította, hogy jó csapat vagyunk mi együtt! Valójában szerencsém is van. A suliban is van egy jó kis csapat, mindig lehet számítani egyes emberekre... Legyen az pályázatírás, legyen az gondok megoldása, vagy csak lelki támasz... Másként nem is lehetne!

       A suliban zajlott az élet. Reggel korán már pályázatírásról hallgattunk előadást, azután a HK-ben folytattunk beszélgetést, hogyan is lehetne elterelni a forgalmat az iskola környékéről... Megoldás is született a problémára... Egy verekedés, telefoneltűnés is belefért a mai napba... Anyukámékat is meglestem - Vali mama is a blogomról követheti ezentúl a kicsi lányával történteket... És néha lelkiismeret-furdalásom is van, hogy nem beszélgetek eleget velük, nem számolok be mindenről... Talán nem is kell mindenről... Csak idegeskednének...

         Nem mérlegelek... Úgy jó minden, ahogy van... Pedig tipikus mérleg nő vagyok...