2010. április 14., szerda

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!!


Párszor volt eddigi életemben az, hogy nem jutottam szóhoz. Ma elnémultam, és sokáig nem is szólaltam meg...  
Szóval: Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kis falu, abban egy kis iskola, és ott tanult, neveledett, okosodott egy drága csillagvirág. Vagyis a tanárai próbálták már 8 éve a jóra, a szépre okítani. Hogy, hogyse, egy nap fantasztikus ötlete támadt. Gyorsan meg is osztotta mindezt barátaival. Vicceljék meg az iskolásokat! Az ötletet pillanatok alatt tett is követte. Drága aranyfalatunk, akivel az elmúlt 8 évben csak gondjaink voltak, ismét bizonyította, hogy képes megújulni, képes olyant produkálni, hogy mindenkinek eláll a szava tőle. Pedig már „üdült” a szomszédos iskolában is, de sajnos visszakaptuk az „ajándékot”. Egy hasonszőrű kedves bogárkával – aki egy másik iskolát is boldogított időközben – tegnap délután végre is hajtották tervüket.  Az első megdöbbenés: egy nagyfiú a fiú WC-ben megfogta a kilincset, és enyhén szólva ürülékes lett a keze. De hát ez ugye, csak „ártatlan gyerekcsíny”, mondanák a törvényhozók. Kicsi leleményeseink azonban nem álltak meg ennél a pontnál. Pedagógus nénink seperc alatt kiderítette, hogy mi is történt. Az ötletgazda a klotyóban levetette a zokniját. Majd belesz@rt (hogy idézzem a kedves, drága gyermeket). Ezzel kimeszelték a falakat, egy bottal még a WC-ben talált maradékokat is kibányászták, ebből került a radiátorokra, ezzel sikerült szétverni a villanykapcsolót, innen jutott a kilincsre, meg a plafonra, meg mindenhova... Az egyik tanárunk rosszul is lett a látványtól.  Hihetetlen. Hihetetlen az, hogy hogy lehet valaki ennyire leleményes (az idióta szó miatt perelhetnek), ennyire kreatív (a vadbarom szóért is perelhetnek),  ennyire ügyes (nem is találok már szavakat)...
A szülőket természetesen rögtön hívattuk is. Csak azt sajnálom, hogy a takarító néni időközben (fél éjszaka) lesúrolta az egészet, mester bácsi kapcsolót cserélt... A szülők szégyenkeztek, a gyerekek vigyorogtak, folyamatban van az ügy... Mi meg várhatjuk, hogy mi lesz a következő lépésük kedves diákjainknak... Pedig azt hittem, már nem lephetnek meg... És hát az új törvény szerint ezért talán nem is jár magaviseletcsökkentés, mert senki nem sérült meg, meg a kár sem akkora, meg hát ugye, ez az ártatlan gyerekcsíny kategóriába esik... Vagy van valahol egy kiskapu? Megtaláltuk. 
Nem biztos, hogy a Neoton a kedvenc együttesem, de ez van.

2 megjegyzés:

Carrie írta...

Nekem is felfordult a gyomrom... Kitartás!

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

A tehetetlenség kétségbeejtő. Hol kezdeni a dolgok javítását, amikor azok nagyon régen romlottak meg?

(Jut eszembe a föntiekről: a hetvenes évek elején jártam alsóba, akkor a legdöbbenetesebb eset az volt, amikor az egyik többszörösen bukott tanuló az órán dühöngve fölborította az asztalt. Évekig emlegettük, gyerekek, szülők egyaránt.

De azt sem felejtem el, amikor ugyan itt vézna, béna szürke egérkeként álltam tizenvalahány társammal együtt a tábla előtt, mert nem készítettük el a házit, vagy valamit nem tudtunk - zenéből. A tanár úr kezdve a sor elején, egy-egy hatalmas pofont adott. Módszeresen, indulat nélkül. és panaszra nem volt hová menni, mert otthon megkaptam volna a pofon párját. :(

Megjegyzés küldése