ÚJ SZÜLETÉSNAP

Félelmetes, hogy az ember pillanatok alatt átértékeli az életét. Egész más dolgok lesznek fontosak, egészen más dolgok kerülnek előtérbe. Ma nagyon sokan, nagyon sokféleképp elmagyarázták – már akikkel szóbaálltam -, hogy mit is kellene másként csinálnom. A lelkem mélyén tudom én is. Csak ezt még meg kell emésztenem. Azt hiszem, többször is. Lassítani a tempón, nem mindent a szívemre venni, nem idegeskedni, többet mozogni, rendszeresen, egészségesen táplálkozni. No, meg a cigit letenni. Meg szelektálni, hogy mi az első, a második… De ha egyszer mindent szeretek.  Iskolátigazgatni, Szó-Beszédet szerkeszteni, MNT-zni, oktatással foglalkozni, barátkozni… És akkor még nem beszéltem a családról, Márkról – a legfontosabbról, a millió megoldásra váró kérdésről…

Azt hiszem, kaptam egy figyelmeztetést. Meg még egy esélyt az élettől. Felfoghatom úgy is, hogy szar ügy, hogy az ember nem lát a szemére. A jobb szemére. De semmit az égvilágon. Fekete minden. Ezen lehet zokogni, lehet szörnyülködni, lehet ordítani, lehet veszekedni. Végiggondoltam, milyen lemondásokkal jár ez. Meg kell tanulni vele élni. Ez van. Meg lehet pozitívan is hozzáállni. Valójában a bal szememre látok. És hány világtalan ember él a Földön… A vasárnapi agyvérzésem, meg szeminfarktusom után örüljek, hogy ennyivel megúsztam. Le is bénulhattam volna, az agyam más részei is károsodhattak volna. A szemem meg… A szakemberek szerint van 1% esélyem, hogy valaha is láthatok majd rá. No, jó, de csak 39 éves vagyok… Szóval az érzéseim változnak azért percről percre rendesen. Mit mondjak, nem egy orgazmus volt, ahogy a szemgolyómba beszúrták az injekciót, infúzióznak ezerrel, össze-vissza vizsgáltak… Meg még mennyit fognak… Tűk lógnak belőlem, mindenki a vérem szeretné… De itt az esély. Rengeteg sms-t kaptam, mindenhol próbálnak utolérni az emberek. Még a Farmerama-n is a repülős Kacsa Kata azt az üzenetet húzza, hogy Gyógyulj meg! Csak még először magammal kell beszélgetnem. De jól esik a törődés. Max sírni tudok – ez is jó jel, hogy a könnycsatornáim működnek… Tisztítok is mindent rendesen… Most ne hatódjak meg, amikor a kollégáim ilyeneket írnak: „Őszintén sajnálom, ami történt, de Te erős vagy, eddig minden akadályt sikerült leküzdened, ezen is felül fogsz kerekedni. Ez egy figyelmeztetés volt Neked is, meg nekünk is, hogy jobban vigyázzunk Rád, de a végén minden jó lesz, figyeld meg! Gyógyulj meg minél előbb, mert nagy szükség van Rád! Puszi.” Nem marad más hátra, szorgalmas betartani a dokik utasításait, meghallgatni szeretteim tanácsait… Ők meg viseljenek el. A hangulatingadozásaimmal, az idegbajommal együtt. Fogják a kezem. Mert ennyi pörgés után hogy mindenről letiltottak… Nehéz. Nagyon nehéz. De nem olyan a Mendler-vér (Utasival keveredve), hogy feladja… És ezentúl november 30-a is ünnep nálam. Majd úgy magamban megünneplem az esély napját.