ISKOLANAP

Ki büszkélkedhet még ilyen tanári karral? Ilyen iskolai munkaközösséggel? Melyik iskolaigazgató rajtam kívül? A történet ott kezdődik, hogy 240 éve indult meg az oktatás Kishegyesen. Nem egy kerek évforduló, de na. Iskolanapot ünnepelni kell! Az iskola költségvetése meg szegény. Segítséget nem igen várhattunk eszem-iszomra, tehát magad uram, ha szolgád nincs.  Már tavaly is tökéletesen működött a batyubál. És hiszem azt, hogy egy ötcsillagos szálloda is megirigyelhetné mindazt a sok finomságot, amit az iskolában dolgozók készítettek, és felkerült az iskolanapi svédasztalra. És hoztak nyugdíjasaink meg vendégeink is ezt-azt. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Kalácsok, sültek, saját készítésű kolbászok, sajtok, sósak, édesek, gyümölcsök… A marhanyelvtől a tökmagos kockáig. Kinek mihez volt tehetsége, kedve, ideje… Babus néni meg nagy szakértelemmel szétrakta, rendszerezte, Pöntyi díszített, tököt faragott, kiskatonák terítettek, Janiék húzták a talpalávalót…

ccsilla fényképezett...

A műsorért ennyi dicséretet még nem kaptunk. Először a Szalakóta és a Garagulya gyermeknéptánc-csoport mutatta meg tudását. Besegített a Csalóka zenekar és Csonka Ferenc is. Meg a felkészítők: Hani, Csaba, Orsi, Pepe. A műsor második részében pedig egy verses-zenés összeállítást készítettek a gyerekek Ákos tanár bácsi vezetésével Ady szerelmi költészetéből. De a többi pedagógus is kivette a részét a munkából. A magyartanárok, szerbtanárok, tanító nénik is gyakoroltak a diákokkal. A rajztanár bácsi vezetésével időre elkészült a díszlet, Attilának köszönhetően működött a hangosítás, nem mondta fel a szolgálatot a projektor, a feketicsi fényes bácsi játszott a fényekkel… A főpróba után még telefonra is felmondta a szerbtanárnő a szöveget, hogy a versmondók ezzel aludjanak el… Mindenkinek volt feladata. Van, aki a vendégeket fogadta, van, aki a sorokat foglalta, van, aki pakolt, van, aki ügyelt… Szóval tökéletes összhangban működött minden.  Köszönet érte!

Vendégek nélkül sem múlhatott el a rendezvény. A Határtalanul alapítvány (akikről már írtam, és akiktől 2500 könyvet kapott könyvtárunk) elnökeként jött Erdélyi Laci bácsi kedves feleségével, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumából Hardy F. Gábor Úr, aki az Oktatásért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője, Horváth Gábor Miklós, a Commitment Kft. egyik alapítója (kíváncsian várom, milyen storyt ír az Új Katedrában, a pedagógusok lapjában a kishegyesi élményeiről), Fremond Árpád parlamenti képviselő barátunk, Csíkos János barátunk, aki tartományi sport- és ifjúsági titkárhelyettes (hozott labdákat nekünk), a békésszentandrásiak, élükön az új polgármesterrel, testvértelepülésünk iskolásai (13-an) az igazgató bácsival és az igazgatóhelyettes nénivel együtt… Meg a kedves kishegyesiek. Tele volt a színházterem. Aki nem volt ott, sajnálhatja.

És írt rólunk a Magyar Szó is.