Ma mindenféle okos mondást
olvastam. Eredetileg idézetet kerestem a földdel kapcsolatban, azután egészen
más irányba vitt el az agyam. Pl.: 1. Nem az a baj, hogy nagy az isten
állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés. 2. Sosem becsüld alá az emberi
hülyeség hatalmát. 3. Azt mondják, a vadállatokban is van könyörület. Bennem
nincs - tehát én nem vagyok vadállat.
Egyesek szerint a hülyeség
mérhetetlen. Viszont úgy nem érdekes a dolog, ha nem hat senkire. Meg kell
találni a célszemélyt, akit a baromsággal lehet idegesíteni. Ha ez összejön,
akkor kezdődhet a hülyeségi akció. És csak várni kell a célszemély reakcióit.
És annak értelmi szintjétől függően alakulhat a dolog. Szóval az akció elindult.
A célszemély én vagyok. Veszíteni tudok emelt fővel, de itt most nem ez a
helyzet. Bocsánatot is tudok kérni. De ez sem az a helyzet. Sokkal többről van
szó. Becsületről, emberségről, hitről, a gyerekekről. A szülőkről, az
iskoláról. És alábecsültem a hülyeség hatalmát. Először nevettem. Azután
sírtam. Azután felhúzódtam. Most megint
sírósra áll a dolog. És nagyon szörnyű, hogy nem írhatom ki magamból, hogy mi a
bajom. És nem vagyok vadállat.
3 megjegyzés:
Én ma találkoztam a hülyeséggel, de nem köszöntem neki.
Isten szereti a hülyéket, különben nem teremtett volna ennyit!
Ejnye, ejnye! Én ma a jogásznak határoztam meg a hülyeség mértékegységét! A "fogalmat" ismered! Nem sírunk! Van megoldás!
Tetszik ez nekem, hogy hülyeség sétál az utcán!
Megjegyzés küldése